Én tényleg tényleg imádom a Jó barátokat, és órákon át tudom mozdulatlanul nézni sorjában 100asával, mert imádom, 100adjára is halálra röhögöm magam, 100adjára is minden élethelyzetben eszembe jut egy-egy poén, hanglejtés, vagy jelenet. Szóval imádom. És boldoggá tesz, hogy a barátaim legalább annyira hülyék, mint én, és ők is simán képesek reggeltől estig folyamatosan nézni. A ma nézett 10000 részből az egyik megríkatott!!! Pedig ez azért a Jébénél nem jellemző. Szóval mikor Csendlör megkéri Mónika kezét, úgy, hogy előtte az a kurva Ricsárd is megkérte, úúú hát az ... te jóságos ég... az mindig megríkat!
Na, most mindjárt takarodom Bazsi úrhoz. Kinn hálok vidéjken, tyUkokkal kelek, hogy aztán újult erővel olvassak egyszerre négy könyvet.
Hajrá!
2008.01.09. 17:23 m01ra
3 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr616357775
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Odil 2008.01.09. 19:49:53
Én is mindig sírok, de akkor is amikor Ross és Rachel szakítanak. Megnyugodtam, hogy szereted a jó barátokat :)
Juliette 2008.01.10. 16:07:45
Én meg az utolsó részen sírok...hogy vége:(
moira 2008.01.11. 02:00:33
oké oké, mind a kettőt elfogadom lányok :P
