Szóval akármilyen szemszögből is nézem, éppen éjjel kettő múlt. És ahogy a nagy nevű, nagyon - engemet erőteljesen - szexuálisan vonzó Tibor énekli: alunni kéneee, anéküüü mekkkalóóóók.

Csak azon jár az agyam, hogy hogy szívjak el még egy cigit, úgy, hogy ha kinyitom az ablakot, befagy a likam, ha meg nem, azt meg úgy mégse. Szóval már eljutottam odáig, hogy behoztam a szobámba a kabbert. Laza vagyok, kabátban és sílécben mászkálok a szobában. Így élek!

Holnap el kék menni a röntgebácsihoz, mert csak nem múlik a lábom fájása, ami nekem rossz. Főleg, hogy még szándékomban áll járni mostanában. Megyek még vidéjkre Áandrejához, mert nekem az ő létezése felér 10 világbékével, és juj de izgis, képzeld, mindjárt lesz a szülinapja, és mivel én kurva ego vagyok, ő meg állatira szeret engem, és mivel állandóan itt nyalok neki a blogban, meg néha veletek is nyalatok (kezdek belezavarodni) neki, és ő még sosem olvasta a blogot, szóval az van, hogy én eztet elmentem vördbácsiba, és atomdurván beköttetem, és úgy megkapja, mint kés a vajba. Olyan bőgést fog tolni, hogy öröm lesz nézni. Csak egy a baj, hogy 4 és fél év az nem annyira kevés, de annál inkább mégiscsak sok. Ugyanis a 4. hónapot toltam be eddig, és az már eleve 80 oldal vagy mennyi, hú de ki lesz a fasz, mire én ezt bevégzem.

Ja még annyi, hogy ha esetleg meglepő módon egyáltalán nem érted majd, hogy mi a pélóról magyarázok a továbbiakban bejegyzések formájában, akkor majd ellenőrizzed a dátumot, mert állatira felcserélem a bejegyzések sorrendjét (mikor éppen tolom a témákat szövegszerkesztőbe bele), hogy nehogy már nekem kelljen ezzel szopakodnom a vördben. Úgyhogy na, csak ez amolyan tudd, hogy értsd helyzet.

Na cigi, és csákódákó.