I love Budapest

Tudom, hogy nem szereted annyira a hosszú postokat, de én igen, és egyébként is, leszarom.

Ismersz, nem nagyon politizálok, meg minek is. De ma orvosnál jártam. Elmegyek az egyik rendelőbe, előtte neten megnéztem mikor van rendelés. Odabicegek, ki van a fasz, minden csúszik, fáj nekem a lábom, jaj milesz most. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a búrámban. Utána megérkezem, mondom, kis kezicccsókolom, hol az ortopédia? Aszongya nincsen!!!! Mondom, tessék??? Majd kiböki, hogy itt már két éve nincs ortopédia. Szuperkirály. Akkor félbénán átgyalogolok a másik kórházba, mert BKV oda nem szállít. Na akkor már egyből akadályba ütközöm; nincs egy egységes betegfelvétel sehol. Mondom, mi van? Majd látok mentősöket, kérdezem, hogy mi merre hány méter, ők persze nem tudják, nem ide tartoznak. Akkor elkapok valami nővérke félét, kérdezem, hogy na mi a heeeelyzeeet? Ő elmondja, hogy az ortopédia lent van, és másszak le, és járjak utána, hogy, hogy mennyit kell tejelnem vizitdíjnak (mert persze ezt sem lehet ám csak úgy tudni), hiszen mivel nincs beutalóm, ezért elvileg 1000 JMF, de mivel ide vagyok bejelentve (vagy hogy a faszba mondják; ide tartozom - nem úgy mint a mentős hehehe), ezért elvileg csak 300 JMF. Oké, lemegyek, fáj, sírok belül, ez az én harcom! Kiállom a sort, mondom a néninek a betegfelvevő pultban, hogy két jeges teát kérek, kiborul persze, mondom, hogy csak vicceltem, és regisztráljon engöm gyorsba. De nincs nálam a TAJ kártyám (minek az, érted, nem kórházba megyek), csak a TAJ számom van itt, felírva egy cetlire. Szánalmasan és egyben könyörgőn nyújtom felé a cetlit, ő int, hogy TAJ kártya nélkül az épület 10 km-s körzetében sem lehetek, úgyhogy menjek anyámba elfelé. Én rendíthetetlenül rebegtetem a pilláimat, az egyértelmű _kérlek_mint_ember_az_emberért-szempillamozgásommal, majd aszongya, oké. Van beutalója? Nincs. Na neeeeee. De. Jó, akkor menjen fel, vegyen egy 1000 JMF-os (milyet mást ugye?) vizitdíjat, majd jöjjön vissza és akkor is csak egy határozott talán volt a válasza. Szupi. Akkor föl vissza a földszintre (mert hát hol is lenne az ortopédia, a mozgásszervizavarok telephelye, mint az alagsorban, ahova le, illetve onnan fel kell mászni), oké, akkor fél órát szemezek a vizitdíjautomatával. Hello, én moira vagyok, te meg micsinálsz? Á megvagyok, dobd a lét. Nincs apróm. Ja mert papír pénzt nem fogad el, naná. De mellette (!!!!!!!!!!!!!!!!) ott van egy váltó automata (agyam eldobom, faszért nem lehetett ezt egybe építeni???), oké, felváltom az ezrest, kijön a 10 százas. Szupi. Már csak ki kéne választani valahogy az opciót. Azt tudom, hogy 1000 kell fizetnem. És azt látom, hogy 300 és 1000 közül lehet választani. De nem látom hogyan!! Szóval nem látom, hogy lehet választani, hogy én mit akarok fizetni. Aztán bedobtam a 10 százast, és kicsit szarakodtam, mert majdnem egy napidíjat fizettem be teljes kórházi ellátással, all incusive. De a reset goNb az én baráom, aztán ment minden, mint az ágyba vizelés. Oké, akkor vissza le, undorító egyébként ez a kórház (egy-kettőben voltam már), kifejezetten az egyik legundorítóbb. Kirohad a fal a helyéből, be vannak törve az ajtók, töröttek a csempék a falon, tényleg már csak az lenne rosszabb, ha a műtősfiú belehányna a nyílt sebembe a műtőasztalon. Oké, várok egy órát, teljesen alap (közben ír Zolika, aki most már 100%, hogy titkosügynök, mert kihívott hozzájuk, persze lemondtam, nem úgy megy az, hogy én csak úgy ráérek). Oké, végre hallom a nevem, felsírok örömömben. Bemegyek. A doki siettet, hogy mi van már, hol fáj, mi van már, mi van már, én fénysebességgel vetkőzöm, oké, kicsi tapi, kis szemezés. Majd aszongya nekem bele az arcomba: jól van, elég, ez bokasüllyedés. Mondom, magamban mi a kurva anyád??? 23 évig nem volt, most meg lett? És csak az egyik lábamban? És mi az, hogy ez nem múlik el? Mi az, hogy ha a lábujjaimmal megszámolom valaki zsebében az aprót, akkor az nem jó gyakorlat?? És különbenis: ki negyven????
Ráadásul hoztam a formám, és poénkodtam kicsit az orvossal, de nem volt túl sok humorérzéke itt a lepratelepen. Szóval kábé bőgve jöttem el, a nagyothalló (valójában kb full süket) 130 éves, tolószékes nénikének még a segítségére siettem, mert nagyon jajveszékelt, állítólag otthagyta a mentő, és most nem tudja mi van, én elfutok egy nővérkéhez, megkérdezni, hogy mi lesz a nénivel, majd ezt véres küzdelem, és fülhasogató ordibálás kiséretében tolmácsolom a néninek, majd leléptem. Mi ebből a tanulság? 1000 JMF-ért fél percen keresztül nézett a lábamra és szimultán beszélt velem egy ellenszenves pasi, majd közli, hogy 23 évesn az egyik lábamban bokasüllyedés figyelhető meg. Nos, tized ennyi idő alatt, ugyanezt anyám is elmondja, csak neki nem kell 1000-t fizetnem, sőt, nem kapok vérmérgezést a redvás körülményektől, sőt, még lehet, hogy zsebpénzt is ad, ha kérek.

Na de, ami jó. Utána mentem Andikához, és például vele többek közt a Barátok között nevezetű utánozhatatlan sorozat nézése is igen kielégítő tevékenység. Megnéztük, majd Andi felhívja anyámat, mert mi így egy nagy család vagyunk, és szeretjük egymást, és mondja anyámnak a következőt (szó szerint idézek): Oké, Moira mindjárt megy haza, még egy kis Született feleségeket megnézünk, aztán még seggbeba... (és itt iszonyat keményen elkezdtünk röhögni mind ketten, de már fájt, és ziháltam, Andi szintén, patakokban folytak a könnyei, jó, hogy Anyut nem hallottam, mert vélhetőleg sose maradt volna abba a röhögés)... és tíz perc röhögés után eképpen fejezi be a mondatot Andika: aztán még seggbe rúgom, aztán mehet isten hírével!

A másik jó dolog, hogy olyan fain lesz a síelés, szabadtéri és beltéri medencével, szaunával, ingyen malájkurvákkal és kokainnal, hogy előre sírok. 150-en leszünk kb, abból mondjuk 20at ismerek, és abból 5-tel egy szobában leszek. Már alig várom, hogy egy nap 70 francia kancigány magáévá tegyen, mikor hulla részeg vagyok. (of corse NOT, de szándékomban áll beházasodni egy jól menő vidéki francia, sármos, Jean nevű faszihoz. Mondjuk)