I love Budapest

Ezenkívül annyit szeretnék még elmondani, hogy szegény Dzsoni a mocsokban rohad, meg hogy ma egész nap olvastam könyvet szakdogához, elég érdekes, de észre vettem, hogy a nap végére kb csak ilyen gondolatok vannak a fejemben: A gyermekkor vége egyben a kamaszkor kezdete, a szülőről való leválás nehézségei, egy másik idol utáni rajongás szakítja ki őket a gyermeklét hófehér burkából. A kamaszkor fájdalmainak, szenvelgéseinek, önutálatának, minden én-zavaros problémájának (amíg az nem kifejezetten kóros és életminőség-romboló) hátterében ez húzódik; a gyermek felismeri és feldolgozza, hogy szülei, akik eddig a minta, a példa, és a kemény, szilárd "élet" voltak, bizony ők is emberek, telve rengeteg olyan érzéssel, melyeket maguk a gyermekek is éreznek, félelem, fájdalom, düh, magány, stb. Az elektronikus média felgyorsítja ezt a folyamatot. Ugyanis a televízió - szemben a nyomtatott sajtóval - az audióvizuális érzékelés értelmében közvetlenül hat a gyermek személyiségére, a nyers énjére. Úgy kap információkat, hogy a lehető legkevesebb megerőltetéssel kell azokat elsődlegesen feldolgoznia, ám megemésztésükhoz, és tudatukba való helyes beillesztésükhöz még nem elég fejlett sem kommunikációs, se asszociációs rendszerük, sem gondolkodásuk. Fél-kész társadalmi lényként személyiségük tökéletesen instabil ezen tartalmak adekvát megértésében.