Asziszed van időm írni, mikor az arcom már véres a sok munkától, és folyamatosan ordibálnom kell a főnökömmel, hogy inkább utalja át a pénzt, mert ennyi kápéval a tárcámban egyszerűen halálos félelmet érzek, ha arra gondolok, hogy ki kell mennem az utcára. Nyilván.
De! Most hoppá egy Mr Fejvadász keresett meg engem jó munkával, igazi, nekem való, TB-t fizetős, hófehér mese állással. Na, ezt már szeretem, annyit dolgozom és adózom mostantól, hogy bárki nyugdíját kifizetem. Én isten egyik legnagyszerűbb ajándéka lehetek - vélhetőleg.
Mindjárt hazamegyek, vagy Bazsikához, vagy Hegóval találkozom, még nem tudom, de hogy erre a nagy örömre és erre a nagy egész napos ülésre állati durvát fogok taposni a taposógépen, az kurvaélet.
Mindenkit csókoltatok, egy szebb jövő reményében (sátáni kacaj hallatása).
Aláírás: egy sztahanovista exorex tünetes.