Kinek van a legszebb mosolya a nappaliban?

E bolygón kevés olyan ember van, aki annyira vigyáz a fogaira, mint én. Minden táskámban van egy fogkefe, bármilyen körülmények között is fogat mosok, amióta élek szerintem még nem volt olyan, hogy nem mostam volna fogat legalább kétszer egy nap. Ezen kívül nem csak a saját fogaimra nézek kritikus szemmel, de másokéra is. A fog legyen szép. Attól szép a mosoly, attól csókolnivaló a száj.
Szóval mikor kicsike voltam, én sosem cumiztam, se az ujjam, se cumit (ha most humoromnál lennék, azt írnám, hogy de mára bepótoltam az elvesztegetett cumizásokat). Az öcsém meg kb 6 éves koráig cumizott, és mindezek ellenére az ÉN fogaim álltak előre, mint ide Lacháza. Úgyhogy amint kinőttek a csontfogaim, azonnal fogszabis lettem. Amikor még nem volt kint az összes csontfog, addog csak éjszakai fogszabim volt, és én észvesztően imádtam. Állati menő, színes kis fogszabik voltak, táborokban jól el lehetett hagyni, ami nekem viccesnek tűnt, Anyuéknak kevésbé. És mindig bennem volt a tudat, hogy az én mosolyom lesz a legszebb a világon. Szóval imádtam a fogszabit. Aztán kinőtt minden csontfogam, és jött a para. Hogy túl kicsi a felső állkapocs, nem férnek el a fogak, ezért állnak előre. Úgyhogy ki kellett húzni a felső két négyes csontfogam, majd kaptam egy év állandó fogszabit, és szépen helyére húzták a fogaim, és most olyan szabályos, hogy többen sírnak a gyönyörtől, mikor vigyorgok. Egy év állandó fogszabi után, kellett még egy év éjszakai, hogy úgy maradjanak mindörökké ámen. 15 éves koromra már mesés volt minden. Míg egy szép napon el nem mentem egy fogászati röntgenre, melyen látható volt mind a négy bölcsesség fogam csírája. Ahol van csíra, ott ki is nő a bölcsesség fog, akinek meg nincs, annak sosem kell ezzel nyűglődnie. De nekem bassza meg mind meg volt. Úgyhogy azokat sürgősen ki kellett szedni, mielőtt megindultak volna kifelé, és újra előre tolták volna a szépen, és rengeteg munkával csodássá tett fogsorom. Úgyhogy mindet kiműtötték. Az volt ám a leányálom! Nem altattak, csak bóditottak, ami azt jelenti, hogy kaptam valami intravénás cuccost, amitől totál készen lettem, és még sosem repültem olyan magasan, mint akkor! Kurva jó volt. 20 perc volt a műtét kb, de nekem 5 percnek tűnt, egyáltalán nem észleltem semmit, azt flesseltem, hogy egy stégen fekszem, és kurvára süt a szemembe a Hold. Persze az a lámpa volt. Na mindegy, kiszedték a fogakat (és nem is gondolnád, de ezek már akkor ugyanakkorák, mint egy rendes fog, sőt, nagyobbak, mint a hátsó rágófogak, mert kurva nagy, szóval gyökerestül kb 3 cm), elég sokáig fájt, majd beszartam pár napig, plusz ettől az intravénás cucctól 2 napig hánytam. Nem volt baráti. De azóta minden szép és jó. 20 éves koromig egy lukas fogam sem volt, mert ha már ennyit küzdöttem, vigyáztam rá. De sajnos ez genetikai dolog is, úgyhogy ha nem hibátlan minőséget örököltél, akkor a küzdelem nem áll meg. És most ennek vagyok áldozata. Ma is betömtek, méghozzá az első fogam hátulján volt a luk-kezdemény. Még nem lukadt ki, de oda vezetett az út. Még időben elcsíptem, és kb négy napig bőgtem, hogy ezt hogy lehet megcsinálni??? És hogy biztos elszúrják, és kitörik az első fogam, és életem végéig a lakásban fogok ülni és sírni, és sose megyek emberek közé. De nem így lett, a mesebeli dokinéni mesésen megcsinálta, és most a boldogságom semmi sem rombolhatja le.

Vigyázzatok a fogaitokra, srácok! Egy szép mosoly a szép fogaktól szép, és egy szép mosolyú pasi torkán ezerszer szívesebben dugom le a nyelvem. Sőt.