Most értem haza a remek biliárdból, egészen remek, és egészen Szexésnyújorkos este volt. Olyan veszettül jól néztem ki, hogy talán már pironkodnom is illett volna. Képzeld el, ahogy egy nő biliárdozik, és most képzeld el ezt az én tökéletesen csodálatos melleimmel (amiről már többször említettem, hogy aranyba kéne önteni, és plasztikaisebészeknek adni, hogy nesze, geci, ezt csináld utánam), és abban a felsőben, amiben voltam. Többen a gatyájukba élveztek. De ahogy drága Nagyikám mondja: amit meglátnak, az az övék, ami megmarad, az az tied, illetve, ahogy Inga mondja a Pruducerek című darabban: amid van, azt mÜtasd!
De előtte Bizsu, baszki, véresre vásároltam magam, több olyan darabra tettem szert, amit napokig el tudnék bámulni, illetve heteken át, étlen-szomjan állnék a tükör előtt és megbabonázva epekednék a saját szépségem után.
Aztán dolgoztam, az se volt rossz. Viszont a törpetűsarok egy teljes nap után kifejezetten öl.
Egy hét múlva ilyenkor Hawaiin fogom lóbálni a lábam a dzsákuzziban. Valaki szeret engem.
2008.01.26. 03:16 m01ra
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr496357687
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csole 2008.01.26. 23:55:19
Az én nagyikám meg ilyet mondott: A szép mell olyan, mint egy márkás hangszer! (Jaj "neki", ha nem játszanak rajta...)