I love Budapest

Csütörtökön voltam kozmetikusnál, nagyon jó volt, sose volt még ilyen jó.

Pénteken pedig útjára indult a gyönyör. Kurva nehezen fejeztem be a pakolást, mit hagyok itthon, mi miatt nem tudok majd síelni, meg minden szarság zakatolt a fejemben. Aztán elindultunk. Pintyit felszedtük, és irány a Népliget. Kurva gáz volt, mert 10 tonnányi cucc volt nálunk, 10x kellett fordulnunk akármerre is mentünk a buszpályaudvaron. De szerencsére Józsi, Dzsonzi és a Karcsi megmentett minket, és elébünk jöttek. Na akkor átcígöltünk a buszhoz. Ott volt ugye a kedves exuraság, aki megint rendkívül kedves és hívogató volt, mint újabban elég gyakran. Aztán nagy nehezen elindultunk, a szervezők még mindenkinek adtak egy Unicum Nextet, kb ez volt az első és utolsó jó húzásuk. Karcsi mellett ültem, elég kemény volt ez a 20 óra út, de nevettünk kurva sokat, meg 4 óránként megálltunk, meg kártyáztunk, írtam Andikának levelet (soha nem volt még ilyen, hogy 10 napig nem beszéltünk), szóval eltelt az út, fájt a seggem a sok üléstől, már lebénultam és kómába este felváltva, aludni nem nagyon tudtam...

Aztán szombatra megérkeztünk Szlovénián és Olaszországon át Franciaországba! Még a szálláshoz érés előtt kollektívan magunkévá tettünk egy bevásárlóközpontot, amit kár, hogy visszafelé már nem, mert én vettem volna egy csomó ruhát, mert kurva jó cuccok voltak. Aztán el a szállásra. Bálint, Lini, Karcsi, Józsi, Gáborka meg én voltunk egy lakban. Kiváló szobácskák, iszonyat kényelmes ágyak, szóval atom zsírlézer volt konkrétan. Mosogatógéppel, elektromos herepacskolóval (ez egyébként onnan jött, hogy mikor megérkeztünk, mindenki elkezdett kérdezősködni a buszon, hogy akkor most lesz-e medence, lesz-e a szauna, erre a buszsofőr beszól, hogy ja, persze, meg elektromos herepacskoló is - remélem nem kell külön mondanom, hogy könnyesre röhögtük magunkat). Én Linivel háltam egy ágyban, remek volt. Miénk volt a nappali meg a konyha, mert ezek mind a mi szobinkban voltak. Első este jó alaposan és tisztességesen besöröztünk, mind eléggé bebasztunk, Linivel kóboroltunk a minusz 20 fokban, befagyott picsával és eltévedve az idegen francia falucskában, és nem ez volt a 10 nap legkiemelkedőbb élménye.

Másnap kurva másnaposak voltunk. Első síelős nap, kicsit paráztam, mert tavaly ugye odalett a térdgolyóbis, és sínbe raktak csúfosan, de elég jó volt, csak a pályák kicsit fosok voltak, nem volt ez eléggé karban tartva, de azért vadító érzés volt az őj léccel újra síelni. Este kicsi szauna, kicsi medencézés, aztán vissza, puccba vágtuk magunkat Linivel tisztességesen, Bálintot is kifestettük. Aztán este indult az igazi holy shit, ugyanis kikevertük az első dózis pinacoládát (ami isten egyik legnagyobb ajándéka, ha nem a legnagyobb), és akkor jött az exuraság, és akkor egyre közelebb jött, és egyre részegebb volt mindenki, és akkor a következő kép, hogy az asztal alatt fogja a kezem, még senki nem látja hogy mi van, utána következő kép, hogy azt mondja, hogy egy éve minden nap rám gondol, és nagyon hiányzom neki, és hogy neki azóta tulajdonképpen nem jó, aztán következő kép, hogy mindenkit kizavarunk a szobából, és az étkezőasztalon megáévá tesz (jaj, persze hogy nem), aztán a gyerekeink nevén gondolkodunk, majd bőgtem kicsit neki, hogy én egy éve hasonlóképpen gondolom, és sokat sírtam emiatt, és a faszért nem mondtad előbb, hogy te is ezt érzed, és mért kellett nekem így és ennyit sírnom, és akkor megölelt, mondta sajnálja, és még 20 órán át smároltunk, és fogta a kezem, a többiek meg át-át jöttek a másik szobából, hogy járjatok már, meg mért nem jártok már. És akkor még megpróbáltuk elintézni, hogy együtt alhassunk, de aztán nem sikerült, minden esetre ő a saját szájával azt mondta, hogy holnaptól végre tisztalappal.

Hétfő. Reggel olyan tetü másnapos voltam, hogy kb sejtésem se volt arról, hogy melyik bolygón vagyok, csak arra tudtam gondolni, hogy mindjárt átjön, és megkér természetesen egy gyémánt Tiffani gyűrűvel. De nem jön, úgyhogy én mentem át, ő csinált nekem egy teát, meg kicsit még néztük egymást, aztán én elbizonytalanodtam, aztán visszamentem az én szobámba boldogítani a sajátjaimat. Előtte délig henteregtünk az ágyban, és akkora mázlink volt, mert emberfeletti hómennyiség hullott alá, 50 cm egy nap alatt, amiben kibaszott szar síelni, úgyhogy aznap nem mentünk ki a terepre, csak nyalogattuk sebzett májainkat (félreértés ne essék; mindenki a sajátját). Aztán este még átjött, meg folyamatosan nálunk lebzselt, meg mosolygott, de semmi. Úgy éreztem magam, mint Supermen az ereje nélkül; kifeszül a köpeny és semmi! Aztán végül elkezdtünk kicsit inni, és kérdeztem, hogy te, most mi a fasz van tulajdonképpen? Tegnap még fűt, fát ígért, házat a fórumnál, most meg.... Aztán végül azt mondta a szájával (azzal a szájával, amelyikkel előző nap még azt mondta, hogy moira, ne menj, nem tudok nélküled élni, szemed tüzétől megvakulóóóók, nélküleeeed, semmi vagyooook), hogy NEM KÉNE ENNYIT INNUNK. Hát most utólag röhögök, de akkor azért szívesebben szúrtam volna egy tőrt a szívébe. Úgyhogy kurva szádat toszódj meg, remélem találok más informatikust, aki hasonló készségekkel rendelkezik, mint ő, és remélem soha a büdös kurva életbe nekem vele már nem kell találkoznom még csak azért se, hogy megszerelje a gépemet, ezenkívül még utána minden nap átjött hozzánk, ott ült és mosolygott, és kérdezgette, hogy sílünk-e együtt, és síeltünk is, aztán már utolsó estére kurvára untam ezt és úgy éreztem, hogy rá se bírok nézni, és hogy nála linkebb és felelőtlenebb embert még sosem láttam, gerinctelen faszkalap, ezt gondoltam, és mikor nálunk meresztette a seggét (amihez egyszerűen nem tudom hogy volt pofája), és bent bőgtem kicsit egyedül a fürdőszobában, és arra gondoltam, hogy bárcsak itt lenne Andika, akkor aztán semmi baj nem lenne. Úgyhogy kurva szádat toszódj meg, ez a véleményem. Ki is töröltem a picsába. Meg az jutott eszembe, mikor az uccsó részben Janice egyszercsak megjelenik a Chandlerékkel szembeni házban, és Chandler nézi Janice-t, és azt kérdezi emelt hangon: miért? Erre Janice elkezd magyarázkodni, hogy itt néznek lakást blabla, de Chandler az égre emeli tekintetét, és megszakítja Janice-t: nem, nem, úgy értem MIÉRT????? - és mikor ez eszembe jutott, akkor kicsit már nevettem.

Kedd. Kerültem elfelé ezt a buzit, de nem ment, mert ő minden áron velem akart síelni, mikor hol talizunk a pályán meg ilyenek, és most hogy venné ki magát, ha neki állok drámázni, hogy hess picsába, illetve mísz ám a cigány anyádba elfelé (ahogyan ezt a Macskajajban mondják vala), úgyogy csak elkerültem a dolgot, kivéve egyszer, mikor pont betalált és akkor mentem vele pár kört. És akkor mikor melletem ült a felvonón és a lécét az enyémre tette, elég nehéz volt megállni a kérdést, hogy ne haragudj, TE BUZI VAGY???? Egyébként Kukiékkal síeltem végig, elég jó volt, csak Kuki annyit esett, mint ide Jerico, és nekem kellett emelgetnem, és ő mondjuk egy 20 kilóval nehezebb nálam, és nem az egész napos síeléstől volt izomlázam, hanem a bicepszemben Kuki emelgetésétől (többen nevettek ezen a mondaton: izomlázam van, mert egész nap Kukit emelgettem)
Aztán asszem aznap össze is szimpatizáltam egy másik sráccal, aki csak nagyon megtetszett nekem, de nem jófej, meg alkoholista, meg csaja van, szóval nem is érdekel, csak hirtelenjében rágerjedtem, de nem volt semmi, csak egy kis szemezés, de ne aggódjatok, védekeztünk.

Hajnal négyig fent voltunk, másnap elég neccesen keltünk fel, aztán síeltünk, Linivel, Karcsival, Bálinttal. Úgy megszerettem őket, Bálintot most ismertem meg, de igazán jól kijöttünk. Vele cigiztem mindig, meg Gabikával, és ott kint az erkélyen mindig ilyen kurvára magasröptű, tartalmas beszélgetéseket folytattunk. És egyik nap Bálint megszólal - újabban nagyon érdekes belső folymatok zajlanak bennem - én itt arra gondolok, hogy biztos meghasonlott, vagy valami katarzis közeli állapot jelentkezik, majd folytatja - kurva sokat böfögök mostanában. Halálra röhögtem magam. Még ezen napon volt az ektiviti, na az geci jó volt, ilyenekt kellett elmutogatni, hogy szifilisz, denevérgeci, pinapuki, koituszi transzfesztátor, meg még ki tudja hány mit. Ja és 4en megittunk 4 üveg Berenzent, meg egyébként minden nap 5 liter Pinacoládát, imádom a pinacoládát, sosem tudom megunni.

Csütörtökön mi is volt? Faszom se tudja. De berúgtunk, Bálinttal meg elmentünk pasizni. Mert mondtam neki, hogy rászimpatizáltam egy srácra, ő meg mondta, hogy jön velem alibiből, hogy felmérjük a terepet, de ők elmentek máshova már addigra, szóval nem volt konneksön. Bár.. lehet, hogy ezek nem is aznap voltak? Mert csüt volt Lini szülikenapja... Na ott volt egy kis drámabácsi, de aztán elég sokat nevettünk, mert Linivel kicsit becsiccsentettünk, és véletlenül azt sikerült mondania, hogy én csak adok, csak adok, mer én vagyok Mária Terézia (gyk: Teréz anya helyett)! Úgyhogy elég sokat és elég eszeveszettül röhögtünk.

Pénteken kibaszott 7ed naposan keltünk asszem, de legalábbis fáratdan mérhetetlenül, és 6kor kellett kelnünk, mert 8kor indult a busz egy másik pályára, ami állítólag fasza. Állatira erőteljesen szenvedve sikerült elkészülnünk, majd közölték, hogy bocs, de mégsem Brianconba megy a busz, hanem máshova, mert a szervezők a nagy büdös lófaszt se szervezték meg, úgyhogy szopjanak sok péniszt. És mi Linivel mégse mentünk, és maradtunk otthoni pályán. Mivel a felvonók fél10től indultak, gondoltuk, hogy reggel 8 van, mi meg mocsadék fáradtak vagyunk, úgyhogy hunyjunk mán egy kicsit. Le is pilledtünk a kanapéra, majd egyre mélyebben kómáltunk, és Lini felpattan, hogy ágyazzunk már vissza, és feküdjünk le. Na azt látnotok kellett volna, amilyen pánikszerűen mi megágyaztunk, és lefeküdtünk, majd elaludtunk, hát arról könyvet kellett volna írni. Én azt álmodtam, hogy mindenkivel szexuális kapcsolatba léptem, és hogy elaludtam a síelés utolsó napját és hogy este hatkor ébredtem fel, és ennyi, vége a síelésnek. De hálistennek nem, délben ki is pattant a szemünk, vagy 11-kor (fasz se tudja), és húztunk ki a pályára. Kurva jó volt, most végre halálra síeltem magam, vért izzadtam, kurva jó volt, egyedül voltam, nem kellett várni senkire, a szart is kihajtottam magamból, és ez az ami nekem kellett úgy igazán.

Egyébként minden nap főztünk, meg még azt akartam elmondani, hogy szegény Dzsoni a mocsokban rohad, illetve azt, hogy mi, akik hatan egy szobában voltunk, mind a hárman teljesen más tempóban és teljesen más terepen síelünk, és sosem találkoztunk csak úgy. És a pályán kb volt 4 db 4 személyes felvonó, 2 db 2 személyes, 2 gyilkos tányéros meg egy laza, és egy darab hatszemélyes. És egyszer, egy szép délután pont egy időben futottunk össze a 6 személyesnél. Gabika ült mellettem (aki egy fiú), és mondom neki, hogy ez milyen elvadult romantikus, hogy mi így hatan együtt... erre ő: ja, majdnem kicsaptam. Hát annyira röhögtem, huh. Szóval kurva jó volt az egész, a lécem állatira fasza, a térdem is bírta, mondjuk nem is vadultam sokat, csak úgy érzem túl hamar eltelt, és nem csavartam ki minden cseppjét a dolgoknak, se buli, se pasi, se síelés terén! Sebaj, jön még meleg kutyára úthenger!

Next level, jönnek a képek.