I love Budapest

Szóval először voltam az állásinterjún, kedves volt a srác, attól eltekintve, hogy folyamatosan lebölcsészezett. De láttam, hogy bírt, meg mondta, hogy most már eldőlt kit vesznek fel, de terveznek egy kreatívosztályt, és oda majd fognak keresni, és elrakta azért a számom, de elég jófej volt, olyan volt, mint aki 10 kávét betolt kábé, szóval pörgött, kérdezett, meg aztán beszélgetésbe is átfordultunk, hát ez volt. Egyelőre nem lesz ebből semmi.

Na aztán mentem mindenhova, annyi cucc volt nálam, hogy majdnem beszartam, keresztül a városon meg a világon, aztán Andikával tali, bevásároltunk még több cuccot, aztán mentünk Progihoz, ott kicsit elvoltunk, röhögtünk, sminkeltünk, ilyesmi, aztán irány a parti. Eléggé az elsők között voltunk, de már egyből kurva jó volt. Én kifejezetten sokszor hangoztattam, hogy nem iszom sokat, mert legkésőbb reggel 10re otthon szeretnék lenni, mert eeerobikra megyek. Aztán ittam egy kicsit és azon kaptam magam, hogy kurva részeg vagyok. A lábam nagyon fájt a csizmiben, át is váltottam egy idő után a sajátomra. Volt csajos beszélgetés, meg volt sok sok sok sok nevetés, de az kurva sok, táncoltam is, van előttem egy ilyen kép, hogy Andika a fotelben döglik, én meg mint a hülye úgy táncolok már nem is tudom mire, a többiek meg elmentek, vagy kint voltak, fasz se tudja már. Ja és eközben Andika fotózott engem megállás nélkül, hát kiváncsi vagyok mi lett belőle.
Aztán eldőltem, mint aki jól végezte dolgát, olyan 4körül. De akkor már Petrának kicsit segítenie kellett levenni a fülbevalóm, meg hasonlók. Aztán én elfeküdtem még mielőtt rendesen kinyotották volna az ágyat, és ha én egyszer bealszom, akkor senki engem fel nem tud kelteni, szóval félig kinyitott ágyban aludtam, de olyan dézsávűm volt, szóval szerintem a tavaly előtti bulin is valahogy így végezhettem.
Reggel hallom, hogy valaki vadul mosogat, meg takarít, gondoltam biztos a házigazda az, és visszaaludtam. Majd eltelik két óra, és valaki a galériáról ordít, hogy Jézusóóóóm de fáj a fejeeeeeem! - na ez volt a házigazda, ugyanis ő is legalább annyira készen volt, mint én, ha nem jobban... A huga pakolt el ilyen fainul.

Aztán még egy dumi, meg rihiröhi, aztán hazajöttem, ebéd, aztán most mentem tornázni.

Baszki, gyerekek, hát a sírva sportolás az szép és jó, már írtam róla egyszer egy rövid értekezést, no de ez a másanposan tornázni... ez elbaszottul kemény. Előszöris, ma egy robot tartotta az órát, aki nem érez fájdalmat, sem könyörületet, de elég jó volt. Már-már elfelejtettem, hogy msánapos vagyok, meg hogy tegnap micsoda buli volt, bár a zsibbadó lábujjaim és a két szaunázás közötti zuhany közben földre hulló műszempilla még vissza-vissza rántott a múltba.

Képek meg majd jönnek.