Mostanában annyi dolgom van, hogy gondolkodni se jut időm. Hétfőn át kell iratnom a telefonom, el kell mennem kozmetikushoz, el kell mennem a fogászatra, mert csak hétfőre sikerült időpontot szereznem, el kell mennem a Tortúrába, 4től tornázom, este stúdiós gyűlésre kell menni... Jaj, most nem kell mondani, hogy juuuj, a gyémánt cipő nyomja a láááábam. Ráadásul se holnap, se hétfőn nem tudok menni a hőn szeretett Anita a robothoz, mert nem jó az időpont, pedig már éppen ma kérdezte meg, hogy holnap is jövök-e! Épp, mikor kiépülhetne az izmokon és kockás fenéken alapuló kapcsolatunk, pont akkor nem lehetek jelen. A másik kislány meg, hát ő is elég jó, de nála főleg az a jó, hogy van egy kurva jó szám, amit mindig berak, és nem tudom mi az, pedig ismerem, és tök kivagyok tőle, mert kurva jó szám, lehet, hogy hétfőn majd két fekvőtámasz között előre ordítok, hogy hejj bijacs, mi ez a szám?
Holnap reggel tornácska, utána rokonozás, utána tanulni és egyszerre nyolc könyvet olvasni. Ja, nincs is annál jobb, mint a kezedbe venni az államvizsga tételsort és SÍRNI. De egyébként kurva jó kedvem van és állatira jó minden. És ez nem irónia.