Kedves kis Szíves Bocsok! Szóval az a harci helyzet, hogy régen volt nekem egy szerelmem (nevezzük mondjuk Ricsinek, mert ez a neve neki), aki régen rengeteget hallgatta bakeliten a Kis Herceget. És aztán felnőtt és nem hallgatta többet. De egy szép nyári napon a keze ügyébe akadt újra a poros hanglemez... Berakta, és mikor belehallgatott, akkor konstatálta, hogy ez oroszul van, és kurvára nem ért belőle már semmit. Ugyanis az anyukája orosz anyanyelvű volt, és mikor Ricsi kölyök volt, akkor még beszélt és értett oroszul, de aztán ahogy ovis lett, meg isis, már nem nagyon vette körül az orosz nyelv, így mindnt elfelejtett.
Nos kb így éreztem magam, mikor hétfőn azt képzeltem, hogy befejezem az artistás film végső vágási símitásait.... elfelejtettem, hogyan kell... Szóval az Avid nem olyan, mint a biciklizés. De aztán ma leküzdöttem önmagam (meg Gergőt), és visszakorrepetáltattam magam a megfelelő szintre, egyúttal befejeztem a filmet a részemről, vagyis azt a pár frames hiábát kijavítottam, meg még pár kis hangkorrekció, és kész is volt. Aztán kiírtam DVD-re, hogy odaadjam az artista kölyöknek, mert már ég a búrám. Egyszer ti is megnézhetnétek. Szóval!
Váááágni jó, coca colaaaa.
2008.03.01. 21:16 m01ra
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr556357523
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
