I love Budapest

Szóval az van, hogy amikor már azt hiszed, hogy a kereskedelmi televíziózás már egyszerűen nem süllyedhet mélyebbre a megverek egy ötödikest és mónika után, akkor rá kell döbbenned, hogy olyan elvetemülten naív vagy, hogy sírj.

Ma valahogy nem vagyok túl toleráns. Reggel felidegesedtem a BKV miatt, mert tegnap lejárt a bérletem és elfelejtettem venni. És azon idegeltem, hogy hogyan jussak el az első bérlet-pontig, és nekem, akinek konkrétan 10 éve van bérletem, eszelős paragörcsöm volt, már vártam mikor ugrik rám egy szemfüles fogatlan ellenőr. Komolyan, a BKV-nál nagyjából mindenkit ki kéne baszni a picsába, és felvenni egy olyan csapatot, akik már egy megteremtettek egy magas színvonalú tömegközlekedési hálózatot, mert ezeknek nem megy.

Aztán voltam suliban is, ott elég sokat röhögtem, elkényeztetnek ezek a jóhumorú kedves leányok és fiúkák, ezért van az, hogy mindenki mást unalmasnak és kurvára humortalannak találok.

Aztán mentem narrálni, Pipe segített megcsinálni a... bocs, helyesbítek: megcsinálta nekem a diagrammokat, és ez nagyon feldobott engem, mert senki ember fia nem volt erre képes, mindenki butuska volt hozzá.

Aztán még írtam kicsit a szakdogát (Odil, remélem írod), gondolkodtam olyan gyerekfilmeken, amik igazából nem jók a gyerekeknek (például a Disney Pinocchio, na amikor szamárrá válnak a gyerekek, és ziháltam - sőt, ma megnéztem a youtube-on, és most is kicsit feltörtek bennem a régi érzések), találtam egy párat.

Most itthon vagyok, ma nem megyek tornázni, viszont hajatmosok, és kifestem a körmöm. Ja és persze írom ezt a szájba kúrt szakdogát.

A fájdalom az én pásztorom.

De hogy most beülök egy órára egy kád forró vízbe az kurvaélet!