Jól van már, látom már mennyit klikkeltetek, hogy már ilyen régen nem írtam! Na hát fölösleges is volt ideklikkelnetek, mert elég tartalmatlan volt a mai nap, eltekintve persze az ugrásszerű haladástól a szakdogában gecó, úgyhogy menjél innét.
Ma úgy indult a napom, hogy már eleve szar volt, de mikor majdnem elbőgtem magam a villamoson, az volt mindennek a teteje. De hálistennek megpillantottam Atit, és akkor dumcsikáztunk, és elillant a tré kedv. Szóval ilyen sok féle zűr van a vállamon, nagymamák, meg unokatesók, és nem mellesleg terhel még, hogy itt ez a faszszopós szakdoga (ja, elmondanám, hogy az egyik ultra bölcs tanulmányban kétszer egymás után volt leírva az hogy "ésszerű", asszem annak konstatálása, hogy nem tudom eldönteni, hogy az észszerű vagy ésszerű, volt az a pont, ahol kitört belőlem a zokogás úgy isten igazából.). Na végül az volt, hogy külföld helyett LEGO kiállításra mentem, érted, az se kutya, meg hát amúgyis - kedves időtöltésem a hiábavalóság olykor.
Aztán haza, ebéd, ma nem volt tornácska, mert zárva vót az edzőterem. De majd holnap. Mondom holnap. Holnap majd mindent megkapol - ahogy a zenész énekejjje.

De aztán Andikával is telefonáltam egy röpke órácskát, és véresre röhögtük magunkat, mert eljátszottuk, mikor Rossz Dzsulival telefonál, és Récsöl kinyomja a gecibe miután 20adszor mondják, hogy neeeem, te tedd le, neeeem tedd le teeee. Szóval mi két kis humorherold vagyunk.