Na, ha már egyszer a médiatörténeti mélységekről írom ezt a szakdolgozatot, akkor hagy idézzek fel egy anekdotát. Ma belenéztem egy kedves, ám parafenoménokkal foglalatoskodó show műsorba. Ez a legújabb, nem igazán ajánlom embereknek, kivéve persze, ha síró-modell-fetisiszta vagy, mert akkor egész este polírozhatod a bohócodat. Nos hát kérdezett ilyeneket az műsorvezetőember saját magától, hogy mire gondol, és hogy ő átsugározza nekünk. Mondom is magamban, hogy ha te is arra gondolsz, amire én, akkor buzi vagy. De aztán kiderült, hogy én nem néztem elég erősen hova. Aztán azt mondták, hogy írjam meg, hogy milyen furcsa jelenségeket találunk otthon, miközben Uri úr mentálisan telepatizál velünk. És akkor bennem felmerült a dolog, hogy írok egy sms-t, hogy gyanús nekem, hogy nem íraudik újabban a szakdoga, de ehelyett bejöttem ide a szobámba, és hát mit látok???? Hánem elgörbült a májkroszoftvörd?????? Hádehogynem!

Na holnap tornácska. Ami - tekintve, hogy újabban előfordult már, hogy este 9 és reggel 4 között két szakkönyvet is kiolvastam, illetve nem volt mostanában kifejezetten ritka, hogy 4-5 órát aludtam, mert kelni kellett, meg közben ugye csak kutatni, meg diagrammot csinálni, meg írni szépen, szakmai nyelven, ahogy a csillag meg az égen, meg persze eközben tornázni kék - azt jelenti, hogy holnap tákárodom tornázni.

Jaj de kis szeleburdi vagyok, kihagytam, hogy tegnap voltam a kis csigabigáknál, olyan édesek, meghalok, és már 15 hónaposak. Jucika már nem csak azt mondja, hogy BÁBÁ (ez azért nagy betű, mert hangos), hanem azt is hogy hálóó (ez azért nem nagy, mert ezt nem ordítja), és közben a kis kezét odateszi a kis füléhez, és akkor mikor az ölemben vannak mind ketten, összeszorul a méhem, és a lelkemben vízesés fakad. Jucikával már lehet úgy sétálni, hogy csak az egyik kezét fogom, és nagyon élvezi a dolgot, sőt kábé 3-4 lépést már egyedül is megtesz - igaz, csak egy vak, féllábú, kezdő kötéltáncos magabiztosságával. Danika még nem ilyen fürge, őt nem kötik le egyelőre ilyen földi hívságok, mint a járás csodája, de annál inkább szeret olvasni. Hangosan olvas fel magának, olyan gumirozott borítású könyvekből, melyekben nincsenek betük. Bár még értelmes szót nem sikerült kihallanom belőle (eltekintve persze a glibától, de ezt már nem is mondom, mert annyira evidens). Mindjárt keresek is róluk egy friss képet. Az egyiken a keresztJucikám, a másikon a bölcs brotha, a harmadikon meg a nagypapával vannak ezek a hangyabébik.