I love Budapest

Na jól van, egész nap vágtam, tegnap valahogy igen gyors képváltásokkal dolgoztam, valószínüleg ma befejezem a dolgot. Nagyon szeretek vágni, mint azt már ezerszer mondottam volt, de kifejezetten a klipvágás témakör az, ami érdekel engömet. Nálam a vágás folyamata a következőképpen néz ki: először felszabadul a nonlinear3 nevezetű vágógép, ami kb egy óra várakozási idő. Utána keresek sok zenét az anyaghoz. Persze sokkal egyszerűbb a dolog, ha én riportolok, vagy ott vagyok a forgatáson, mert akkor már legalább tudom, hogy milyen a képi világ, sőt, esetleg el is szalad már a forgatáson az eszelősségekkel dúsított, színes fantáziám. Aztán ha a zene megvan, az már elég jó, és akkor lehet kezdeni. Én általában igyekszem úgy vágni, hogy a vágott anyagnak legyen egy íve, először egy kis bevezetés, ez lesz, végetek, utána kis kifejtés, aztán egy kis tetőpont, utána kis levezetés (sikítani akarok egyet baby, lesz-e szex ma a szabadban???). Eléggé preferálom a nagyon pepecselős dolgokat, tehát egy másodpercnyi vágott anyaggal akár egy teljes órát is el tudok tölteni, és persze azt a vágási bravúrt, hogy mondjuk a keringőző táncosok éppen techno ütemére billennek ide-oda, csak az értékeli esetleg, aki már életében vágott egy párszor. A laikus csak annyit mondd, hogy milyen érdekes, hogy technóra keringőznek.

Na, lényeg, hogy vágni jó! Csak nem tanít senki, vagyis persze Gergő megtanította az alapokat, és azóta is hozzá fordulok, ha bármi gáz van, de jobb lehetnék, ha valaki kezelésbe venne, de úgy jó alaposan. Vagyaki vegyen már kezelésbe kicsit. Privát üzenetben várom a jelentkezést (ugyanitt magas, jóképű, humoros férfiak jelentkezését várom, "Lesz-e szex ma a szabadban?" jeligére. Ápropó, szex. A múltkori kalandom, tudod, aki úgy megrezegtette a szívemet egy éjszakára, és olyan volt, mint egy szééép, szerelmes kapcsolat egyik éjszakája, nos, én nem törődtem ezzel a fiúval nagyon, de tetszett, csak néha úgy éreztem túl sokat akar, de mégis megrendítően újszerű volt a kicsike. Szívesen találkoznék vele, hogy eldöntsem tetszik-e nekem, de komolyabban nem foglalkoztatott a dolog. Erre a tegnapi madafaka nyersanyagban (ami a mi kis kalandunk előtt készült mondjuk egy héttel) látom, hogy benne van, és nem csak, hogy benne van, de magához is ölel, csak baszki, olyan részeg voltam, hogy nem törődtem senkivel és semmivel, meg aznap nagyon jöttek mindenféle srácok, úgy éreztem magam, mintha kutyaszarba léptem volna, és egyáltalán nem is emlékeztem rá. Na mindegy, a lényeg az, hogy a nyersben látom, hogy ott van, és meglehetősen helyes a srácfiú. Mikor konstatáltam, hogy a képeken ő látható, akkor eképpen vert az én szívem: HÁMÁLÁ HÁMÁLÁ. Elvileg 15-én egggészen véletlenül egy helyen leszünk. Ez a sors micsoda játékos, gyerekek!