Huha! Nehéz lesz írni, mert eszelősen sok dolog volt, és kibaszotul életre szóló partiban vehettünk részt mindannyian!! Szóval, kezdjük az elején! Bazsika, Réka, Bogi, Fredo, Marcsi meg én - így indultunk útnak Almádiba vonattal. Már ott elég sokat röhögtünk, mert gúnyoló jelleggel elkezdtünk rémületesen raccsolni meg sejpíteni, és meglehetősen tehetségesek vagyunk ezen a téren, ha akarjuk. Aztán 2 és fél óra után az állomásra értünk, jött elébünk kocsival a két Zsé, és vittek minket a kecóba. Na, akkor indult a buzivonat beszállás, ma hajnalig tart a vonatozás a sörözés, meg aztán Pintyő leerőszakolt a testembe egy vagy két pálinkát is, pedig utálom a pálinkát, de csellel rávett, hogy elfogyasszam, meg is lett az ára! Szóval elég kiadósan hazavágta magát a banda! Aztán reggel arra kelek, hogy kint férfi hangok, ja meg arra, hogy a múltkor megismert fesztiválos kedves úriember mellett fekszem, szigorúan ruhában, na kimászom a kanapéból, totálisan kivagyok, meghalok 5 perc múlva, de hálistennek látom, hogy mindenki más is hasonlóképpen van, még üdvözöltem Sányait és Totót, aztán jöttek értem a rokonaim, és vittek el Velencére, a keresztelőre. Ekkor olyan reggel 10 órát írunk, és forog velem a föld. Állatira drukkolok, hogy ne vágja le a 22 fős családom, hogy mocsadék atom másnapos vagyok, sőt, talán még részeg, ja ezenkívül az itthon gondosan és abc sorrenben összekészített felsőimet úgy otthon hagytam, mintha csak kényszerítettek volna rá, szóval ott álltam ünnepélyes felső nélkül, egy gyakorlatilag köldökig dekoltált - és egyáltalán nem templomkompatibilis - zöld alapon sárgapöttyös topban, és egyáltalán nem éreztem viccesnek a felismerést. Na, de aztán minden jóra fordult, mert a kocsi, ami elvitt Velencére, magában foglalta a nagybátyámon és annak barátnőjén túl az idesanyámat is, akin - mit ad isten - egy fehér, nájsz felsőcske volt. Na, mondom, Anyukám, dobáljad lefelé magadról sürgősen cserélés ügyében, mert én keresztanya leszek egy órán belül, szóval hipihopika. És lőn. Mire odaértünk, én voltam az ügyeletes ünnepélyes kislány. Ott volt az egész díszes családom, akiket annyira imádok, hogy megveszek értük, mert mind akkora állat, mint én vagyok, és ez nagyon csodálatos. No meg hát, ott voltak az aprólékok, akik olyan cukorborsósági szintet döngetnek, hogy az valami hihetetlen! Jucika már mászkál kőkeményen, de megállás nélkül megy mindenhova, persze jobb szereti, ha fogják a kezét, de olyan édes, mert így jön felém, és kb pont addig ér, hogy befér állva a lábam közé, és jön, és megöleli a lábam, tudod, ilyen állatira édesen, hogy összeszorul a méhed, és szülni akarsz. Danika meg olvas egyfolytában, kezében mindig ott egy könyv, persze betük nincsenek benne, de kb órákon át elvan, miközben a cérna hangocskáján maga elé motyog, szóval, hát minek ragozzam, tudod mennyire imádom őket. Na, aztán mentünk a templomba, ahol is Jucikát 1 órán át kellett tartanom, és a gyerek egyáltalán nem mellesleg 11 kilo, szóval annyira nem volt vicces a végére, de a mellettem álló keresztapjához (vagyis a keresztférjemhez - vagy mi a pékfasz) meg sehogy nem akaródzott neki átmenni, ha mégis egy fél percig átkerült az ő ölébe, már nyígott felém fordulva és nyújtogatta felém az édes kis karjait, mert mi nagyon szeretjük egymást ezzel a bébivel! Ja, a pap olyan mocsár részeg volt, hogy Nagyikámra például egy nagyon kemény röhögőgörcs tört rája, mert a pap konkrétan állni sem tudott, tízszer kérdezte meg kábé, hogy mi a gyerekek neve, és annyira angol filmesen komikus volt az egész, főleg, hogy Songikával szemkontaktusban voltam, és álladóan emlékeztetett egy faramuci mondatra (atya gatya, a ratyi matyi atya matyizik) a tátogás csodájának köszönhetően. Nem mellesleg kurva kínos volt még az is, hogy mivel én nem nagyon vagyok jártas semmiféle temlpomi vagy egyéb vallási témában és tevékenységben, nemhogy rituáléban, nem nagyon éreztem magam otthonosan. És mikor a sár-részeg pap, azt kérdezi, hogy ígéred, hogy soha nem barátkozol a sátánnal? (vagy valami ilyesmi), akkor szépen mindenki kórusban azt mondja, hogy ííígééérem, de Moirácska mit mond a gyerekkel a kezében? Hogy iiiigen. Ezenkívül annyit szeretnék még elmondani, hogy szegény dzsoni a mocsokban rohad, meg azt, hogy nem elég, hogy egy számomra gyakorlatilag ismeretlen terepen kellett helyt állnom, de még állatira kellett erőlködnöm is, hogy ne látszódjon, hogy azt se tudom merre vagyok arccal, annyira készen vagyok, és már-már elhittem, hogy nagyszerűt alakítok, mikor öcsém 10 perc dumálás után megjegyzi, hogy mindez szép meg jó, csak olyan kurva borszagom van, hogy le se tudnám tagadni - itt kicsit megtörtem asszem.
Aztán vissza a házba a családdal (mert Velencén van a telkük, és ott jó sok családtag elfér), ment a kertiparti, a sütögetés, meg a kurva sok röhögés, mert a rokonaim komolyan isten ajándékai, és annyit röhögök velük, hogy meghalok, plusz a kisbabákkal is nagyon nagyon sokat lófráltam, imádom őket végzetesen. Aztán Robit böködni kezdtem diszkréten, hogy na, vigyen most már vissza Almádiba, a buliba, mert már menni kéne, és végül olyan 6 körülre vissza is tértem a kis csoppertársaimhoz, akik már kellőképpen ittasak és kétszer annyian voltak. Na, vegyük csak számba, kik is jöttek szombaton pluszba: Progika, Hangos, Piros, Laura, Ildike, Attika, Pomi, Kristóf, meg még egészen este 3 fehérvári srác, akikkel nem kerültem túl szoros viszonyba, mert elég hamar bealudtam. Na, de volt például csomagtartó buli, ami azt jelentette, hogy Hangos kocsijának csomagtartója nyitva, és bődült ki a zene, kulturáltan szórakoztunk, fényképezkedtünk, viháncolgattunk. Aztán minden volt, még elektromos herepacskoló is, ittunk, mintha kötelező lett volna, meg tácoltunk, és halálra röhögtük magunkat gyakorlatilag, de főként Sányai elvtárssal, mert az valami olyan hihetetlen méretű állat (Totoval együtt), hogy nagyon erőltetett már a röhögés mindenkit, mert mi így együtt, az egész banda, elképesztően jófejek vagyunk, meg pl ilyen volt, hogy Toto bealudt a kertben a földön, és Sányaiban felmerült az ötlet, hogy valahogy meg kéne ijeszteni, erre kibukik belőlem a mondat, hogy kezd el leszopni, attól biztos kellőképpen megrémül majd. De természetesen nem történt meg, de mondjuk nem kevés ideig ragoztuk, hogy vajon mit reagálna erre Tomika. Meg Ildi és Atti éppen aznap voltak 2 évesek, hozsánna nékik, és ezúton is nagy pacsi és sok puszi, mert kurva jó volt, ahogy elmesélték, hogy hogyan jöttek össze, és lettek ilyen hihetetlenül fantaszikus páros! Aztán asszem eldőltem, az elsők között lehettem. Majd reggel fel, elég korán, Progikával aludtam, de állítólag annyira durván, hogy Bazsi ki akart venni alólam egy pokrócot, és eleinte ébresztgetett, de semmi, aztán leszarta az egészet, és minden finomkodás nélkül kirántotta alólam a pokrócot, és nem csak hogy pozíciót se váltottam, de a lélegzetem se tért ki monoton ritmusából. Ez az alvás művészete.
Aztán reggel fel, Pintyi csinált reggelit, mondjuk délre, aztán még ebédeltünk is, mondjuk 4kor, meg hát napoztunk ipari szinten, jól le is sültem végre! Aztán 5en maradtunk, Ildike, Atti, Pinty, Bazzser meg én. Kicsit csendes pihi, aztán még le a partra, toltunk egy fagyit, aztán még egy lángost is, aztán indultunk haza, remek utunk volt!
Majd ha lesznek képek is, akkor illusztrálom az eseményeket.
Szóval kibaszott jó volt!!!! És állatira remélem, hogy mindig és örökkön örökké együtt lesz a csapat! És a legkirályabb az egészben, hogy egy hónap múlva Copacabana bulit tartunk, ami azt jelenti, hogy igazi nyaralás lesz ugyanitt, ugyanezzel a brigáddal, sőt, még sokkal többen is, mert az lesz a Nagy Államvizsga Utáni Buli!
Ja, mondjuk tegnap kivert a víz, mert nézem az államvizsga-időpontokat, és mit látok? Hát magamat a listában nem, faszoooom, mi a picsáért? Na mindegy, ennek majd utána járok, mert semmi nem indokolja ezt a tényállást. Egyébként meg már minden jegyem be van írva, egy négyesem van, a többi ötös (stréber vagyok - nem turista), de 29-én szakdogavédés, amire nem ártana kissé jobban felkészülnöm, mint ahogy most vagyok.
Na puszi
2008.05.26. 12:50 m01ra
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr546357221
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.