Az idegtől már szétmegy a gyomrom, pedig nem vagyok egy ideges fajta, de kb úgy érzem magam, mintha kurrrrva lassan húznák ki a fogamat.
Ma voltam mondjuk színházban, elképesztően jó volt, Kulkával a Hat hét, hat tánc című, meglehetősen sokat röhögtem és kicsit bőgtem is, de az én bőgési küszöböm alapvetően elég alacsony, tehát konkrétan egy öregek otthona reklámon elbőgöm magam, de lényeg az, hogy mindenkinek ajánlom! Kulka még "hervadó buzi" szerepében is kurva sármos, Bettie, szerintem te kifejezetten imádnád, ahogy én is, mert elég trágár volt, de mégis szívmelengetően szerethető, és tényleg még így 50 fele (gondolom) is kurva jó pasi. De a darab! Szóval újabban, amikor vígjátékot nézek, valahogy mindig erőltetett szaga van az egésznek. De ez a mai, ez remek volt! Mondjuk amúgyis jobban húz a szívem a prózai darabok felé, valahogy a musicaleke és az operettek nagyon parasztvakítósak az elmúlt pár évben, bár főleg a slágerekhez volt szerencsém.
Legutóbb mondjuk a Kertész kutyája volt az ami odatett. Mondjuk igazából kifejezetten szar - amit mostanában láttam - a Producerek volt - gáz, nem gáz, vállalom -; nagyon lapos és elcsépelt a sztori. Szó se róla, a zene és a dísztlet odabasz, elvégre Madách Színház, ez a minimum, de a sok villanásban elvész a sztori. Jajjj, no meg az Édes kettes hármasban... az is éppencsakhogy lerágott csont volt.
Szeretek színházba járni, kifejezetetten. És nem azért mert sznob vagyok, vagy mert szeretek kiöltözni, mert kiöltözöm én akármikor akárhova, önmagában a színházat szeretem. Nem a túlexponált, bűzlő, érthetetlen darabokat, amik most nagyon menők, hanem az igazi, klasszikus értelemben vett prózai színházat. Szeretem látni és nézni a színészeket. Kurvára figyelem őket. Szeretek legelöl ülni. Szeretem, ha látom az arcukat. Ahogy izzadnak, ahogy kivülrekesztik a közönséget. Ahogy egymásra hangolódnak, ahogy nevetnek, ahogy megfeszülnek, ahogy sírnak. Szeretem nézni az embert a színpadon miközben újradefiniálja önmagát. Tehát nem Zsótér-féle Kékmadarat (ami életem egyetlen olyan darabja volt azt hiszem, ahonnan a feléről kijöttünk, mert gyalázat volt). Így én is meg tudtam volna rendezni. Például a Piroska és a farkast megcsinálom úgy, hogy egy nő a saját hányásába maszatolja bele a főhősöket, miközben hermafroditák verik farkukat a hányásban tapicskoló asszony fejére (ők a farkas). Szimbolizmus, baszki, szimbolizmus!
Jaj faszom, nem is tudok gondolkodni! Csak legyen már meg az államvizsga! Komolyan, kivagyok. Minden nap minden órájában csinálom csinálom csinálom. Csak amikor már tényleg nem bírom, akkor hagyom abba. De most ittam egy kávét, szal most még eltologatom egy darabig. A következő bejegyzésben latolgatom az esélyeimet. Valszámosok, figyelem!
2008.06.19. 23:09 m01ra
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr216357117
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.