I love Budapest

Valami olyan álmom volt, hogy voltunk egy kurva nagy dnb partiban, és egy hatalmas toronyépületben voltak a dj-k, és onnan küldték nekünk a témát. Egyre jobban világosodott, de az MC még mindig tolta rendíthetetlenül, és valahogy olyan földöntúli szeretet volt a közönség tagjai között, hogy elképesztő. Látszott, hogy az MC meg a dj is mindjárt elbőgi magát a meghatottságtól. Aztán mondták, hogy menjünk fel mi is a törönyba, és bulizzunk együtt. Fel is mentünk. Azt nem tudom, hogy egyedül voltam-e kifejezetten, vagy voltak-e ott ismerőseim, de az tuti, hogy néha összefutottam ezzel-azzal. Aztán valahogy az MC olyan lett, mint Palotai, elkezdtünk dumálni. Aztán valahogy már nem is úgy nézett ki, mint Palotai, hanem sokkal fiatalabb volt (bocsi Palotaiapu, tudom, hogy én se vagyok már egy kamasz kisrigó), és ezerszer jobb pasi. Valahogy átölelt és táncoltunk, mindenki minket nézett, és és a zene elképesztően felemelő volt, és mindenki mosolygott, főleg én, és persze már megint szerelmes voltam, és éreztem, hogy a dj meg én forever together. És mindenki minket fotózott. Milyen érdekes, hogy mostanában annyiszor álmodom, hogy idegenekbe beleszeretek és boldog vagyok!

Na, de a tegnapi életben megtörtént partiról külön bejegyzésben kell írnom. A jól megszokott címmel.