I love Budapest

Két féle városlakó van. Az egyik az, amelyik ha végre kiszabadul a nyüzsiből és a zajból egy apró - például egy 128 fős - településre, seggét a falhoz veri, majd lenyugszik, és boldogan lélegzik, míg vissza nem kell térnie a zajos, büdös városba. Szeretném már itt lelőni a poént; én a másik csoportba tartozom.
Tehát - nyilván ez megszokás kérdése - én soha a büdösrühes életben nem tudnék Budapestnél kisebb városban élni, de még minden egyéb városnál is kisebb településen meg pláne nem. Ahol most voltunk a femilivel, nos, olyan kicsi, hogy életnagyságú térkép készült róla és befér a mappámba. De természetesen nem a méret a lényeg, hanem a csend, a riasztó és rémületes némaság, amit néha félbeszakít egy-egy békakuruttyolás vagy egy-egy tücsökcirip (amit egyébként kifejezetten gyűlölök), aztán ott van az a vaksötétség, fú, attól kivagyok! Az utcákon csigák és békák mászkálnak, sehol egy ember, már-már azt vártam, hogy mikor jelenik meg Charles Manson, hogy kibelezzen. A teljes némaság falvában voltam most, ahol megállt az idő, ahol a beton utat csak a híradóból ismerik, és satöbbi. Nem ítélkezem. Sosem ítélkezem. Mondom, nyilván a városlakók másik fele azt mondja, hogy fél életem egy ilyen csendes településért!, de én konkrétan meghalnék, ha egy napnál többet ilyen helyen kéne töltenem. És közben persze teljesen evidens, hogy Budapesttel egy cseppet sem vagyok elégedett, sőt, a kerületemmel sem, de mégis... itt van az, hogy én ezt szoktam meg. Én egy Arthur Dent-féle gyorsforgalmi út mellett lakom, és sose nyitom ki az ablakomat, mert hangos és büdös és fúj, de amikor Bazsinál alszom (aki egyébként egy köpésre lakik tőlem), akkor nála már nincs ez az út, és bőségesen ki lehet nyitni az ablakot, akkor meg rinyálok, hogy baszki, inkább a nyugtató és monoton autózaj, mint ez a kurva tücsökcirip és kutyaugatás! Hát ez van. Ízlések és szokások és pofonok. Kinek a pap, kinek a papné.

A másik meg az, hogy voltam vágni, ma nagyon kemény volt. Agyban elfáradtam. De tényleg és tényleg profi szeretnék lenni. Olyan, aki ismeri és szereti a szakmáját. A szereti egyelőre megvan. De a hajam tépem, amikor valaki megkérdezi, hogy igen, vágsz? A Premiert ismered? Igen, és a Paint nevű rajzprogramot is ismerem.
Aztán Bazzserral kicsit kiültem a hidegbe dumcsizni, az jó volt, csak egyszer beszorult a levegőm és nem tudtam lélegezni, egyébként jól vagyok. Csak fáj a fejem. Ja, és Totónak üzenem innen, de majd persze személyesen is, hogy gyere Balatone Fesztre, és végre csináljuk szendvicsben!!!!!!

Egy mindenre kapható tinilány.