I love Budapest

Fú, de egy elcseszett nap volt a mai. Gumicsizmát vadászok kőkeményen újabban, ugyanis azt rebesgetik, hogy oda a remek balatoni nyaram és eső lesz és rémes idő. Ez nekem már önmagában fáj. Úgyhogy ma elmentem Andreával, hogy keressünk egy csizmit. Hova máshova; Deichmann. Első állomás a Mammut. Oké, nincsen, de ők kedvesek, és utána néznek, hogy esetleg valahol máshol van-é. Nincsen, de van a Savoyában, meg Hűvösvölgyben. Ennél egymástól távolabb lévő két pontot ebben a városban keresve se találhattak volna, sebaj. Na, azért nem bízom én a szerencsére a dolgot, felhívom ezeket az üzleteket. Naná, hogy van 37-es és 39-es, de 38-as még véletlenül sincs. Nem vacakolnék egy-egy számon, de a fesztiválra tényszerűen bulizni és élvezni megyek, és ha nyom, vagy lötyög, akkor az már nem megy sok órán át. Főleg, hogy egy fesztiválon csak - és kizárólag - sétál, fut, ugrál és táncol az ember, illetve természetesen ezek tetszés szerinti kombinációja, szóval nincs apelláta; nekem egy 38-as csizmi kell. Szóval a Mamut után elmentem a Momba, hogy hátha, de persze dehogy, isten ments, nincsen 38-as. Oké, akkor hazaiszkoltunk, lezuhany, megyünk a kozmetikushoz, hogy még annál is szebbek legyünk, mint amilyenek vagyunk. Csak a szokásos. Erre odaérünk, majd a kedves (és egyébként tényleg kedves, semmi irónia, mert nagyszerű az én kozmetikusom) kozmetikusom modja, hogy jaj, Mojrácska, hát mára voltatok beírva? Mondom igen. Először keddre voltunk, de hívtalak, hogy legyen hétfő, és mondtad, hogy ok. Na, de már más van az időnkben, szopika, szóval menjek vissza fél9re. Fain, akkor Andika lelépett, mert neki ment a busza vidéjkre, én meg hazaentem egy pulcsiért, mert már kezdett cudar hideg lenni. Anyu meg áldott lény, és mondta, hogy addig ugorjunk el a Praktikerbe, és keressünk nekem ott egy jó kis kertész vagy horgász vagy fasz se tudja milyen gumicsizmát. Persze 8ra értünk oda, éppen akkor zárt. Fain. Na akkor menjünk el a Metróba, hátha. No, persze, ott meg nem is árulnak gumicsizmát, sőt, azt se tudják, hogy eszik-e vagy isszák, bár állítólag az egyik dolgozó már látott egy embert, aki ismert egy másikat, akinek volt egy unokatesója, aki látott a tévében egyet egy filmben. Oké, akkor visszamentem a kozmetikushoz, meséssé varázsolt, persze nem kifejezetten olcsón, de hát figyelembe véve a koromat... nehéz a szarból várat építeni. Hahahaha.
Aztán hazajöttem, és ennyi. Tartoztam ezzel a nappal az ördögnek. De mondjuk főztem egy nagyon remeket, azt hiszem nagyszerű szakáccsá értem. Ez a minimum mondjuk.

Nincs szar kedvem.. a nap volt az. Holnapra biztos jobb fej leszek. De ma a szarkazmus az én pásztorom és nekem a Balatone a riviéra.