I love Budapest

Érdekes, tényleg működik a "ne igyál előre a medve bőrére" mondás, ugyanis amint itt - az írás csodájának köszönhetően - virtuálisan eltemettem a kompjúteremet, rögvest életre kelt, és most még nyomja. Szóval, ez jó! De kedden akkor is ránézek egy új gépre, Miki kolléga segítségével, ami nagyon kedves tőle. De a másik dolog meg. Amit külön bekezdésbe írok, mert elég érdekes és szokatlan.

Ismered a számból (nem a szájamból, hanem a Kispál számból) az idézetet, amely eképpen hangzik; "az én szívem tyúkszar, ünnep van, ha érzek". Nos, igen, ez az utóbbi időben maximálisan igaz rám. De. Mint korábban említettem, volt ez a jópofa kölyök, akivel Betmen néven kéjelegtem nem régiben. És nagyon érdekes, mert most elutazott Balcsira, és azon kaptam magam hirtelen, teljesen hirtelen és szokatlan módon, hogy merengek magam elé, és arra gondolok, hogy lehet, hogy ez az érzés az, amikor az egyik azt mondja egy másikra, hogy hiányzik? Hm, hát nem ismertem fel rögtön ezt az érzést, vagy ezt a gondolatot, de lehet, hogy nyomokban tartalmazott ilyesmit. És ez az érzés feljogosított arra, hogy sóhajtsak. Jáááj, mi van velem?

És most engedd meg kérlek, hogy Zoltán Hihetetlen Elképesztő Művésznő Erikától idézzek: Nem tudom, mi van velem! Jöhetne a szereleeeeeeeem! Ha a szívem megszakad, honnan szerzek egy másikaaaaaat?

Most pedig félre a badarságokkal, és lássuk a tényeket! Mi volt ma? Ma csak két szál cigit szívtam, ami lehengerlő. Aztán jött Nagyika ide ebédölni. Aztán Gerrike megcsinálta a gépem, hogy zabáljam fel a kis húsát neki! Aztán Andikával 40 órát beszélgettem. Aztán kiderült, hogy eladjuk a SZIN-bérletet!!!! Ha valakinek kell, akkor gyorsan írjon nekem a jobb fönti címre, egy-kettő-három! Aztán felhívott engem a fent említett fiatalember, és negyed órát beszéltünk, veeeerinááááájsz.

Holnap 10 órát vágok, anyám, borogass!!!!!!