I love Budapest

Oké, megvolt a nagy stábértekezlet. Az úr, aki terjesztette rólam az erkölcsi tartásomat erőteljesen megtépázó badar információkat (mely szerint én már 16 évesen lefeküdtem valakivel ezért az állásért) a továbbiakban már nem a rádió dolgozója. Nagyon sokan voltunk bent, elég kis részét ismerem egyelőre a stábnak, de meglehetősen kiváló volt a hangulat. Szoknom kell, erőteljesen szoknom kell az új közeget, az embereket, emberileg megismerni őket, állatira sok az infó és a befogadni való inger még mindig. Ez még így lesz hónapokig. Majd beleszokom, minden élő emberrel remekül kijövök, Anyukám édes, szelídgesztenye-természetét örököltem, hogy tolernáns és empatikus vagyok, ugyanakkor ésszerűen vitázom, ha ellenérzésem támad valakivel szemben. De nem vagyok pofátlan és udvariatlan sosem. Várjál, felnyúlok a fejem főlé... áááááh... oké, megvan a glóriám még.
Egyre izgalmasabb, már több ponton is fent vagyok a honlapon, komolyan készül a felvezetésem. Arra gondolok, hogy mikor én sokat hallgattam ezt a frekvenciát, imádtam, és igazán nagy és mélységes fájdalommal konstatáltam mikor valamelyik műsorvezető távozott a rádiótól. És főként azt utáltam, hogy jött a helyére valaki más, aki teljesen rossz volt, és élből előítéletekkel viseltettem az irányába, és esélyt se hagytam neki, pedig csak annyi kellett volna, hogy meghallgatom, hátha nem is olyan szarfej. Persze a hónapok alatt bele-bele futottam, és rájöttem szépen  lassan, hogy dehogy rossz ez, dehogy rossz ez. Vagyis ő.
Szóval tudom, és fel is készítettek, hogy eleinte ne lepődjek meg, de valószínűleg csak fikát fogok kapni. Minden félét, folyósat, zöldet, sűrűt, satöbbit. Nem is ettől tartok. Igazából nem is tudom mitől tartok... Vagy hogy egyáltalán tartok-e valamitől... Talán csak az, hogy most, hogy befejeztem az iskolát, jön valami más? Valami teljesen új. Igen, dolgoztam már itt-ott, de az még "diákévek" volt. Ha akartam mentem, ha nem, nem. Most meg kőkeményen minden nap. Persze én úgy vélem, hogy ez jó lesz. És nyilván az lesz. Csak az új dolgok. Az új dolgok a régiek lezárását jelentik. Búcsúzni és abbahagyni valamit örökre, az pedig fájdalmas. Talán az újjal az elmúltat siratom?
De meg kell hagyni, hogy ahogy egyre közelebb a kezdés, egyre büszkébb vagyok magamra. De még nem merem igazából mindenfelé elhinteni, hogy jupié, 16 éves korom óta ezt akarom csinálni és ezért tanultam és megcsináltam!!!!, mert még nem tartok ott. Majd ha már hónapok óta csinálom, élvezem és otthon érzem magam benne és szeretnek és elégedettek lesznek velem, akkor, na majd akkor tarzan-üvöltök egy kiadósat.

De egyébként nem vagyok cseppet sem mélabús. Bár kicsit sajnálom, hogy Andikával ma nem tudtam egy lihegőset röhögni.
Holnap van az utolsó napom, amikor semmi dolgom. Este jön Gábriel megcsinálni a gépem, meg előtte vagy utána egy találkozás Betmennel. Aztán haza. Haza. Itthon. Itthon alvás. Az ágyam nekem a riviéra.

Nem tudom mi van velem újabban. Kicsit lehet, hogy jön az ősz. Bár minden évszak a kedvencem. De főleg a nyár. Ez az egyetemi éveim utolsó nyara. Jaj, de fog hiányozni! Még 5 napig tart a nyár. Aztán, éppen mint kisiskolás koromban, szeptember elsejétől beköszönt az ősz. Nem az évszak, hanem a lét-állapot. Ősz van. Iskola, munka, egy soha vissza nem térő tetőpont levezetése.

Jaj, erről jut eszembe, mikor a gimis ballagásunk volt, aszongya az igazgatónő, de full komoly arccal, hogy "remélem ez a négy év volt életetek legszebb négy éve", szerinted hányunknak csúszott ki a száján egyszerre, hogy WATTA FAKK BICCS???