I love Budapest

Kevés dologtól undorodom jobban, mint a kereskedelmi televízióktól. Nézd, itt ez a szerencsétlen Albert Györgyi. Az elmúlt években az összes csatorna megrágcsálta, lenyelte, felöklendezte, kiköpködte, a múlt héten tele volt olyan vágott anyagokkal a televízió, melyek azt sulykolták, hogy Albert Györgyi alkoholista, gyógyszerfüggő, az élete romokban hever, már csak egy rövid kifutása van és ennyi volt neki. Erre mikor pénteken meghalt, egyből minden kibaszott csatorna baromi nagy kegyeletet mutat, saját halottjának tekintik, lássuk Györgyi ezer mosolyát egy kis filmbe vágva, mikor adott utoljára hol interjút, jaj, Györgyi, nélküled eggyel kevesebb szín van a szivárványban... Hát milyen mocskos, undorító, tetű, etikátlan viselkedés ez? Tényleg felháborít. Ti kurtátok el az életét! Az Indexen meg olyat láttam, hogy azt hittem komolyan, hogy csal a látásom és a hallásom. Egy riport készült még sebtiben az "utcaemberével", aznap este, amikor meghalt. Csupa olyan embert vágnak be a videóba, akik szép dolgokat mesélnek Györgyiről; kedves nő a Györgyike! Remek riporter! Ő a legjobb! Szegénynek nem megy a pasizás! Szeretem! Nagyszerű nő! Satöbbi. Majd a végén ugyanezek az emberek: jaj, ne mondja! Meghalt? Hihetetlen! Micsoda veszteség! - Tehát gyakorlatilag az Index operatőre felvette és utána az Index vágója összevágta, majd a szerkesztő nyilvánossá tette a videót, melyen 4-5 ember egy másik, általuk kedvelt emberről megtudja, hogy éppen pár órája halt meg.

Mi ez?????? És mikor Karcsibácsi megtudta, hogy rádiózom, akkor nagy büszkén vetítette nekem előre a jövőmet, hogy még pár év, és televíziós celebritás válik belőlem, és mikor mondtam neki, hogy az isten mentsen meg attól, hogy valaha is a képernyőre kerüljek, azt hitte, hogy csak szívatom. A kereskedelmi televíziózás minden emberi gazságot legitimál, semmi, és semmi nem számít csak a pénz, bármi áron. Annyira gyűlölöm a kezdetektől fogva!

És most ott fogok vágni, ilyen remek videókat! Istenem, akkora lehetőség ez, de sajnos egy évig nem szabadulok, ezt kell csinálnom, a szerződés kötelez. No meg majd megismerek rengeteg embert, szakmai elismeréseket vívok ki, szóval ez a tanulópénz kifizetésének szakasza. Többek közt.

Tegnap atom durva SKUBU, megint összekeveredtem a régi, nőcsábász históriámmal, akivel még májusban szövögettem a terveimet, de persze nem lett ebből semmi, bár egyszer elhívott igazi randira, meg pár éjszakán át hajnalig kokettáltunk egymással ilyen-olyan bulikban, de aztán elhagytam a telefonom, és többé nem (én nem kerestem, és szerintem ő se engem). Tetszett nekem a ficsúr, de kiábrándítóan nagy kan-állat, szerintem minden nőt megdug, aki egy pillanatra nem figyel oda, hogy jól össze van-e zárva a lába. Na, aztán hazajöttünk, a srácfiú hazakísért, és fogta a kezemet útközben, és tudom, hogy nem ő kell nekem, de ha csak egy percre is, meglehetősen jó érzés volt azt képzelni, hogy párkapcsolatban vagyok. Kurva élet! Ilyen szar alakokkal próbálom a szívem lyukait toldani-foldani pár másodpercre! Hát de miért?

Aztán ma elég szarul voltam, nagyon fáj a torkom, ami szopicska, mert holnap beszélnem kell mikrofonba bele, és nekem ez fáj. De tényleg fáj.

De Andikával ma is gennyesre röhögtem magam.

Holnap riportolás van este, aztán meg gyűlés a stúdióban (csak adja isten, hogy Misike ne legyen ott!), aztán kedden reggel bizsu bébi! Este meg megyek vágni, élesben! Nagyon izgis. Szerdán narrálok, csütörtökön meg bébilátogatóba megyek uokatesómhoz, és beng itt a péntek, nem volt időm magamal foglalkozni. Isteni. Imádok felnőtt lenni.