I love Budapest

Ez a nap is szar volt. Sőt, a szartorta tetején lévő foshabon egy rothadó koktélcseresznye. De most ettől megpróbálok eltekinteni. Pillanatokon belül menstruálni fogok, mondjuk, tudjuk be ennek.

De például megy a para azon, hogy most akkor mikor kell rádiózni, mert a hosszú hétvége előtt hosszú hét lesz. Vagy nem lesz. Ez az, amit még nem tudunk. Ahogy Ali G mondaná; I have a dream; 5 napos hét után 4 napos hétvége. Ez az, ami kijár nekem, tekintve azt, hogy négy hónapig nincsen szabadságom.

Nem úgy, mint derék és tapasztalt rádiós kollégámnak, aki holnap se lesz, jóvő héten se lesz, de kárpótlásul a két ünnep között se lesz decemberben.

De vajon volt-e még valami ezenkívül?

Vadul hajkurásszuk Andikával, hogy hova megyünk síelni februárban, egy már nagyon kilóg elénk, de majd még meglátjuk. Elvégre tavaly vettem új lécet, amit talán kétszer használtam eddig, de ahhoz, hogy erre pontos számadatokkal szolgáljak, bele kéne lesnem az eltitkolt archívumba, amihez jelen pillanatban annyi kedvem van, mint egy pár dingóveséhez*.

Viszont bőgni lenne kedvem, és főleg sajnálni magam, amit ti (információhiányotok birtokában) elégedettlenségnek aposztrofálnátok, és ha nem lennék ennyire életunt, azt mondanám, hogy szüljetek kaktuszt, de nem teszem.

Mamukám nagyon beteg, és a nagybátyám, a drága!, is kórházban van 3. hete. Ezek engem például mind odabasznak.

De hogy ne csak a sopánkodás legyen, mert az nem lenne őszinte, ezért elárulom, hogy ma voltam a cukimuki, édibédi kisbabáknál, akik már másfél évesek, és annyira kedvesek az én szívemnek, hogy abból szivárvány színű vízesések fakadnak. Imádom őket! Minden pillanatban, amikor velük vagyok, tudom, hogy náluk édesebb lények nincsenek is a bolygón, és bár tudod, hogy a családom minden tagja ajándék nekem, és imádom őket, azért tény, hogy ez a két kis lurkó az igazi, szívemet rezgető boldogásom forrása. Amikor ma Jucika az ölemben ült - miután rámászott a fejemre, fogócskáztunk és az összes fölös energiáját elpazarolta arra, hogy a fülemből kicibálja a fülbevalót -, a kis buksiját hátra döntötte, szemeit lehúnyta és hátra nyúlt az édes, apró kezeivel és megölelte a nyakam. Bármi, ismétlem, bármi bánatom is van, semmi nem tudja feledtetni, csak ez a két kis töpörödött törpördög.

De csütörtökön adook az élvezeteknek! Ugyanis munka után egyenest a kozmetikába megyek arctisztításra, onnan meg egyenesen a masszőrhöz, teljes tibeti testmasszázsra**. Hát ez az, ami tartja bennem a lelket.

Robocskától kaptam kölcsön egy Nokia N90-es telefont, amíg
A) meg nem találom a régit a Balaton partján Aligán
B) amíg meg nem jön a kövi fizu, amiből újat veszek. Csak az a szopóka, hogy 2 év nagyon durva hűségnyilatkozatom van, ami annyit tesz, hogy emellé csak ultradrágán vehetek készüléket. Úgyhogy a szolgáltatóm MONNYON LE!

A készülék egyébként egész kedves lenne, ha nem lenne akkora, mint egy busz, és nem lenne annyira logikátlan a menürendszere, hogy az már fizikai fájdalmat okoz. Amíg a régi telcsivel egy gombnyomással az ébresztőnél voltam, ezzel be kell barangolni Nepált, baszki.



* Igen, éppen ezt olvasom. Nagyon üdítő, csak 120 kiló a könyv, de nem baj; édes e teher.

** Tibeti (pránanadi) masszázs:
Méregtelenít, frissít, energetikailag feltölt, optimalizálja a vér és nyirokkeringést, zsírtalanít, segít az izomzat optimális rugalmasságának megőrzésében. Másfél óra kényeztetés a testnek és léleknek!
A Pránanadi két szankszkrit eredetű szóból alkotott, a PRÁNA: életerő, energia, a NADI: ér, csatorna, folyam. Tehát életenergia folyamnak fordíthatjuk. A pránanadi minden életfolyamatunkat pozitívan befolyásolja. Fizikai szinten elősegíti a beteg gyógyulását, gyorsítja a regenerációt, javítja az anyagcserét és enyhíti a fájdalmat. A lélek szintjén segít a félelem, a harag, a depresszió, a kétely, az aggodalom, a kimerültség és egyéb problémák leküzdésében. Hatására könnyebben vesszük a fizikai nehézségeket és a lelki megterhelést, erősebbé és kreatívabbá válunk.