Annyira szélsőséges hangulatváltozásaim vannak, hogy azért valami díjat érdemelnék. Például ma nagyon rákaptam egy ficsúrra a csodálatos tévékészüléknek köszönhetően, aki egy musical-gyerek, a neve Vastag Csabi. Vörös, tuti, hogy te is egész nap políroznád rá a bohócodat, mert vannak olyan típusú pasik, akikre tényleg nagyon egyszerre tudunk rákapni, hát ő ilyen!
Misit meg, baszki, már eleve leírom, de komolyan, minden nappal egyre erősebb bennem, hogy BASZD MEG A FŰNYÍRÓDAT, retardált köcsög, pedig igazából semmit se csinál, de mondjuk ez a bajom! Itt kéne lebzselnie és elhalmoznia a bókokkal. Már megint úgy érzem, mint mikor jártunk; hogy annyira utálom, mert egy tehetetlen kis buzi (egyébként egyáltalán nem gondolom így, és főleg sose gondoltam, csak így vezetem le a feszkót a blogban, úgyhogy mindenki szépen befogja a száját).
A tegnapi egészen édes után ma valami teljesen indifferenset írt, amivel hopp, már megint egy lépéssel messzebb vagyunk egymástól. Na, meglátjuk, hogy ha hazajön mi lesz, de az fix, hogy alig bírom megállni, hogy ne mondjam neki, hogy szarjál sünt!!!!, csak nem akarom élből elkúrni. Lehet, hogy ő kb az egész világgal és legfőképpen saját magával harcol, hogy ezt meg tudja csinálni, és az, hogy egyáltalán ír nekem sms-t és főleg, hogy valami édeset ír, neki ez a világ legnagyobb harca, mert még soha senkinek nem tudott egy rendeset szívből bókolni, mert gyakorlatilag nincsenek érzelmei. Madafaka BÁDOGEMBER!!!
Olyan jó kilátások, nem?
Na, ha hazajön, kíváncsi vagyok mi lesz. De most is csak azért nem írok neki, olyanokat, hogy "a fasznak mész el buzikám öt napra, miután két év kussolás után előálltál nekem azzal, hogy szeretsz, megdöglesz nélkülem és egyébként is egy színű az auránk (ezt a saját, privát szájával mondta!!!!), pedig már kurvára végre kibőgtem magam egy éven át, a következő egy évben meg elkerültelek és leszartalak (felváltva), és már eszembe se ötlöttél, csak mikor véletlenül összefutottunk. Most meg felkavartad az állóvizet, és leléptél! Nem lehetsz te is egy isten verte titkosügynök!!", mert hátha tényleg összeszedi magát, és ez az utazás már régebben le volt zsírozva, és már eddig is sok más olyan dolgot megtett, amit azelőtt sosem (és persze nyilván banális apróságokra gondolok, amik normális érzelmi kapacitású embereknek evidenciák).
Ja, sok a sérelmem. Ja, sok bennem a düh. Ja, nyilván nem lenne, ha semmit se számítana nekem. Ja, nyilván célszerű ilyen hozzáállással megengedni neki, hogy udvaroljon nekem.
Jaaaaj, hol a nevető harmadik???
