Na, ez a nap is eltelt és este is lett közben. A rokon ikreket még mindig fel kell falni! Imádom őket, az ölembe veszem a kis cukor testüket és megölelnek a pici, édes kis kezükkel. Majd rakok fel képeket.
Két rokonom meg nagyon beteg, ezek iszonyúan letörnek, de erről nem szeretek írni, nem szeretek beszélni, mindennél jobban befordítanak. A családom a mindenem.
A síelés már-már eldőlni látszik, csak bennem például ilyen gondolatok formálódnak, hogy ha ne adj' isten Misivel világra szóló járásba kezdünk, akkor például ez hogy lesz? Ugyanis Andika is jön, aki viszont kevés embert ismer a csapatból, viszont a világon a legjobb barátnőm, és akkor most kivel háljak egy ágyban? Ki mellett üljek a buszon? Vagy ha addigra újra oda jutunk Misivel, hogy kurvaanyád, akkor én megint a hátam közepére sem kívánom majd, és ütném bottal a testét, de mondjuk akkor meg duplaplusz jó lesz, hogy Andika velem lészen. Andika mindig jó nekem. De ezt már oly sokszor mondtam.
Jajj, és még valami, nekem - ugye mint ismeretes - a színház a riviéra. Nagyon szeretek színházba járni, legfőképpen első sorban ülni, és figyelni nagyon. Novemberben pedig 3x is megyek, ami olaj az én tűzben égő színházfanatik szívemre. Nyámiiii!
Kedden meg Cseh Lacit riportolom, ami fantasztikus.
2008.10.27. 00:36 m01ra
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr426356775
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
