I love Budapest

Jáááj, még az is eszembe jutott, hogy mindig azon sopánkodtam (Misitől függetlenül), hogy fakk a tündérmesékbe, hogy persze, mindig visszajön a nagy szerelem a filmekben, de az életben soha. És mi van, ha most tényleg??????
És tök édes volt, mert meséltem neki, hogy a Szex és New Yorkban van az, amikor Aiden és Carrie újra összejövőben vannak, és Carrie nem érti, hogy Aiden mért nem nyit felé, és Aiden csak ennyit mond emelt ám mégis elcsukló hangon: Carrie, összetörted a szívem!!!
Na hát ezt elmondtam neki, hogy én ezért zárkozóm így be, meg ezért parázom, és erre kérdezi, hogy és Kerriének mi lett a vége? Hát ööö, összejöttek, Aiden megkérte a kezét (szorri annak, aki most éppen hevülten nézi a sorozatot, és nem akarta volna, hogy lelőjem a poént, de még nem lőttem le, majd a zárójel után fogom, szóval még nem késő elhagyni a szájtot), Kerri igent mondott, majd mikor eljött az ideje, hogy felvegye életében először az esküvői ruhát, ráparázik, és fuldokolni kezd, és lemondja az egészet és mindörökké szakítanak ámen. És mikor ezt Misinek meséltem, akkor kb olyan választ adott erre grimaszolva, hogy jaj, ez hülye befejezés, és vigyorgott az édes kis szájával, meg hogy majd itt másképpen alakulnak a dolgok.

Kiváncsian várom a folytatást.

De egyébként még mindig nem volt semmi, semmi! Szóval puszival köszönök neki, és nem fogom a kezét mikor sétálunk. Még félek. De remélem már nem sokáig. Kijárna már nekem egy faszi.

Múltkor Bazsival msn-eztem, és neki véletlenül (gépelési hiba esete forgott fent) azt írtam, hogy kijárna már nekem egy fasz, és ezen lehetett kacagni, de aztán kijavítottam természetesen, hogy bejárna már nekem egy fasz.

Na, eltakarodom mielőtt átmegyek ordenáréba.