I love Budapest

Ó bázzz, őrület, gyerekek, őrület! Meglehetősen tisztességesen kicsináltam magam! Öngyilkos japán diáklánynak öltöztem, ami király volt, fehér térdzokni, rakott szoknya, fehér blúz, nyakkendő, és a slusszpoén, hogy mind két csuklómon géz volt, mintha fel lettek volna vágva az ereim, de nagyon pöpec lett, mert konkrétan ilyen mélyvörös vérszínű körömlakkal átitattam kicsit, és frankón olyan volt, de annyira, hogy Blaise meg is kérdezte, hogy uramisten, micsináltál??? Nagyon kapós voltam az este, csak kapkodtam a fejem, volt vagy 3 srác, aki igyekezett volna valamilyen formában a kegyeimbe kerülni, de valószínűleg úgy érzeték magukat, mint Szupermen az ereje nélkül; kifeszült a köpeny, és semmi... Na, de mind mocsár részeg volt, meg én se voltam azért sík józan, de hát ez a japán diáklány cucc, ez odabaszott.
Talán most végre nem csináltam semmi gáz dolgot, mondjuk rémlik, hogy a buli végén jött egy csávó (igen, Bettienek mindig igaza van, amikor ez után a szó után azt írja a zárójelbe, hogy soha ne írjátok le ezt a szót, de tényleg), aki megtetszett nekem, néztem is, de mondjuk már nem nagyon láttam, aztán kiderült, hogy ő valami médiaszemélyiség, fene se tudja, nem nagyon nézek tévét, na lényeg az, hogy remélem, hogy ami a fejemben él jelenet, az úgy történt, ahogy emlékszem rá. Mert az volt, hogy megjött egy a srác, és rápillantottam, stírölgettem, stírölgettem, majd konstatáltam, hogy menni kéne haza, és kimentem az előszobába felvenni a cipit, és valakivel dumcsiztam, hogy az adásban ez meg az volt, erre a srác megszólít, hogy hol tolod?, én mondom, hogy melyik rádió, aztán ő kezet nyújt, közben azt mondja, szerintem mi még nem ismerjük egymást, aztán bemutatkozik. Nos, én így emlékszem, és remélem, hogy nem a következőképpen történt: megérkezett, én lefagytam, és több órán át bámultam, majd zavarában már odajött szegénykém, hogy bemutatkozzon, hátha rájön, hogy mér' a faszér' bámulom. Na, mindegy, aztán elhúztam a vérbe haza. Misi és Blaise Betmen és Robinnak öltöztek, odakúrt.

Most meg minnyár meghalok, olyan másnapos vagyok.