I love Budapest

De hogy ne sírva feküdjek le, mindenképpen le kell írnom még két dolgot.

Az egyik, hogy hazafelé jövök a busszal, és mögöttem egy kislány (olyan 4 éves forma) és a nagymamája barkochbáznak.
Gyerek: Tárgy?
Nagymutter: Igen.
Gyerek: Gyümölcs?
Nagymutter: Nem.
Gyerek: Zöldség?
Nagymutter: Nem. Nem étel.
Gyerek: Sárga pillangó?
Nagymutter: Nem kicsim.
Gyerek: Kalács?
Nagymutter: Nem. Ne rákérdezz!
Gyerek: Nagyobb, mint én vagyok?

Édes volt a kölyök.


A másik már kevésbé édes, ugyanis Andika meg én szerepelünk benne, meg az ellenőrök. Ez mai telefon beszélgetés.
Andi: Ma tele volt a 4-6-os ellenőrökkel. Szemmel vertek míg elő nem vettem a bérletem.
Moira: Pajkosan megcsapkodták a hátadat türelmetlenségükben?
Andi: Pajkosan beleélveztek a segglikamba türelmetlenségükben.




Jaj, fáj a hátam, elmegyek má' ahhoz a Nyikolajhoz!


... és ugye, hogy Kinter Oszkár azért megér egy misét???? És ha már kereskedelmi televízió... 2 napja volt alkalmam és lehetőségem bepillantást nyerni (brööee) a Sztár vagyok, baszd meg a kurva anyámat pénzért című műsorba. Hát egyfelől nem kritizálom a tartalmat. De az, hogy a 7 percben, amit a csatornán töltöttem, úgy durratak a bazmegok, a picsábák meg a pöcsök, hogy nem hittem el!!!! Semmi kisípolás, semmi akármi vagy bármi, úgy telibe, arcba! Mesevilág ez a média! Már ettől a szótol konkrétan kiver a víz, hogy celeb. Ha valamelyikőtök ezt a szót használni meri, kezét-lábát eltöröm! Figyellek.

Nacsókolom.