I love Budapest

Hú, mindjárt éjfél, éppen csak annyi időm van, hogy leírjam, mi volt ma. Levente kollégám élő adásban azt mondta rólam, hogy babát várok, amire én azt mondtam, hogy nem, majd ő azt, hogy nem szégyen az, hogy két ember szerelméből lesz egy harmadik, sőt, legyek erre büszke. Majd annyiban hagytam a dolgot, de mikor a zene alatt megyek ki a stúdióból a szerkesztőségbe, mindenki állva tapsol és felváltva gratulálnak.
Aztán Sacival meg Virággal kimegyünk az elzárt helységbe csacsogni, mondom nekik, hogy ez a Levi mekkora állat (szigorúan jó értelemben), és hogy ha majd egyszer tényleg terhes leszek, akkor senki se fogja majd elhinni nekem, és élő adásban kell majd szülnöm, és sms-ben lehet majd elnyisszantani a köldökzsinórt, plusz két szerencsés belépőt nyerhet a szülésre.

Aztán voltam Karesz kiállításának megnyitóján, faszányos volt.

Most meg fekszem.

Ja, még annyit, hogy nem rég bent voltam a szerkesztőségben, éppen adás előtt voltunk egy órával, és hívom a főszerkesztőt, hogy mit szólna, ha a fogamzásgátlás lenne a téma (mert néha egyeztetni kell vele), de mielőtt ezt megkérdeztem volna tőle, azt mondtam neki, hogy helló Főszerk, azért hívlak (itt elmélyítettem a hangom), mert nagyon lázas vagyok, és ma nem tudok bemenni. Nos, a humoromat nem értékelte, viszont lehallatszott az irodájából az agyának kattogása, hogy honnan fog ő most egy helyettest találni, de még mielőtt a helyzetet megoldotta volna, be vallottam beki, hogy csak tréfáltam. Hát most visszakptam mindent, ugyanis ma reggel 11-kor lett volna egy megbeszélésünk. Én emiatt mondtam le a kozmetikusomat (őrületes problémákkal küszködöm nap mint nap). Hulla fáradtan megyek be reggel (hajnali) 11-re, majd írok neki a buszról, hogy kések, öregem, várjatok meg, 10 perc és ott vagyok. Majd ő ír vissza, hogy sorry, elfelejtettem, ma nem érek rá. Elönt az ideg, aztán megvilágosodom, és várom a következő sms-t, hogy sorry, csak szivattalak. De csak nem jött. És tényleg elmaradt, mi meg levivel a világ történelmében először 11-kor bent ültünk a szerkesztőségben, és annak ellenére, hogy adás előtt másfél órával már készen voltunk, nem nagyon estünk neki a holnapinak, ami nem lett volna nagy baj.

Na, de mindegy. Majd holnap megyek kozmikába. Aztán meg dolgozni. Hát eképpen élek.