I love Budapest

Mucikáim! Jó híreim vannak! De persze legfőképpen magamnak. Szóval már kicsit jobban vagyok. Lábalok ki a faszkodásból. Persze, sajnos a történések mit sem változtak, bár Tomi nincs rosszabbul, de jobban sem, ezzel szemben viszont az ő fiának kedvesének (továbbiakban Soni - félreértés ne essék, ő egy leányzó, de nem magyar eredetű a neve neki, de az igazit meg nem akarom leírni, mert talán éppen csak egy van belőle itthon, aztán rákerestek és oda az inkognoto) pocakja már kigömbölyödik! Jó egészséget, és még több _nagyi_leánykori_neve_-gyermeket :))!!! Mostanában nagyon megszaporodtak nálunk a bébik, először lettek az ikernyuszikák, akik mindjárt 2 évesek, aztán Zsombi, aki meg másfél, aztán jött a kóborló unokatesóm gyerkőce, a szépséges Lencsibaba, most meg májusra várományos ez a leújabb kislurkó! A gyermek áldás. Nem régiben (talán éppen ma reggelre) azt álmodtam, hogy örökbe fogadtam egy kisbabát. Kemény volt, nagyon szerettem. Az anyaság csodálatos dolog. Remélem mielőbb olyan körülmények közé sodródom / teremtek magamnak, hogy ez bekövetkezzen nagy boldogságban.

Szerencsés leány vagyok, mert én éééédes anyukám a világon a legjobb nekem, és gyakorta meg is állapítjuk, hogy ő meg én azért anyuka-szempontból elég mázlisak vagyunk. Mert hát Nagyikám is nagy császár!

Szokták mondani, hogy még nem akarnak gyereket, mert még kicsit "élni" akarnak. Nos, én aképpen vélekedem, hogy az "élet" éppen ott kezdődik, ahol az anyaság.

Nem nagyon szokott ilyesmi irás kitörni belőlem. De most nem is tört, csak folydogált. Csak az új poronty hevítette ennyire fel anyai ösztöneimet!

Jó egészséget!!!!!

By the way, kurrrva hideg van, beütött a tél rendösen.