I love Budapest

Bizonyára nálatok már homályba veszett a tavaly februári bejegyzésemben vázolt "pánikszerű alvás", de Lini még biztosan emlékszik rá. Történt akkor, hogy Franciaországban voltunk síelni, és utolsó nap úgy volt, hogy megyünk busszal reggel 8-as indulással egy másik sítelepre, de mi előző este nagyjából hajnal négyig nyomtuk a bulit, és kínkeservesen keltünk fel. Nem volt semmi energiánk, és egy páran fel se fértünk a buszra, plusz a szervezők is annyira beittak előző este, hogy másnaposan fetrengtek valahol, és sehogy se indult a busz még fél 9-kor se. Mi meg ott álltunk Linivel, hogy mi itt és most elpatkolunk, olyan hullák vagyunk. Aztán kiderült, hogy páran nem is férnek fel a buszra. Úgyhogy mi alávetettük magunkat a sors akaratának, és maradtunk a pályaszálláson. De előtte még kicsit visszamentünk a szobába, kicsit még ültünk a kanapén, aztán kicsit eldőltünk a kanapén, aztán bealudtunk a kanapén. Ekkor felriadtunk egymásra néztünk, és pánikszerűen úgyra megágyaztunk, azonnal villám sebességgel hálószerkó, és ledobáltunk mindent magunkról és az ágyról és ezerrel aludtunk. Na, hát tegnap újra megtörtént. Anyuval néztünk egy dögunalmas filmet és olyan 11 tájékában arra kelek a nappaliban, hogy Anyu aszongya, Moira, vége a filmnek. Ekkor konstatáltam, hogy hopp, itt az álom a szememen, nem kéne ezt elszalasztani, és csukott szemmel futottam be a szobámba, téptem le magamról ékszert és ruhát, és ezerrel dőltem be az ágyamba. Olyat aludtam, hogy ihaj, 10kor magamtól keltem. Máskor 2 előtt nem nagyon fekszem, és ha nem kell dolgoznom, akkor 11 előtt ritkán kelek fel... Isten tartsa meg a tegnapi eseményeket, és bízom abban, hogy a továbbiakban is képes leszek 11-kor lefeküdni. Mert az nem állapot, hogy 9-kor halálos csapásként sújt le rám az ébresztőóra, és halálnak halálával szedem ki elgyötört testemet az ágy szorításából...

Ma Nagyikánál ebédelünk, aztán meg Bazzserral karácsonyozunk.

Tegnap Andival megnéztük a Valami Amerika 2-t, édes volt, és annak ellenére, hogy mindenkitől azt hallottam, hogy sikoltozva röhögtek rajta, én ugyan nem fetrengtem, de egy nagyon színvonalas, jópofa könnyű koradélutáni szórakozás volt, és örülök, hogy van ilyenünk. Aztán vásároltunk egy kicsit, vettem is pulcsit meg szoknyát meg felsőt. Nagyon dögök.