I love Budapest

Nagyon sokkal jövök, tudom, de majd most!

Tehát kezdjük ott, hogy szerdán volt egy jó kis megbeszélés a gyakorlati helyemmel, hogy újraélesztjük a kiváló kollégiumi rádiót, végre nosztalgia, egy kis szabadszájúság, úgyhogy hobbi szinten is űzni fogom a szakmát. Hogy mikor indul ez a dolog, azt még nem tudni.

Aztán csütörtökön Bazzsernál háltam, ezen nincs mit ragozni, megnéztük az Elveszett szobát, elég izgis volt.

Pénteken összefutottam Kereplővel munka előtt, jaj, istenem, hogy tetszik nekem, de sajnos azt hiszem én nem tetszem neki annyira, hogy igazán akarjon, úgyhogy - mint már oly sokakat - a felejtő listára helyezem őt is. De azért jó volt újra látni, meg felidézte bennem a kedves és mosolygós reménykedés időszakát. Ő igazán jó parti lett volna nekem.
Aztán este volt a giga bulika, Ed Rush, Optical, Matrix és Mc Rhymetime, eléggé csapatták, csak olyan zenék, amiket imádok, ott voltunk olyan negyed négyig, de már kb. állni nem bírtam, de azért ugráltam, szóval faszányos volt, gyertek még srácok!! Aztán Andika is meg én is Bazsinál aludtunk, majd délben jött értem Fáter és mentünk Mamához ebédelni. Kicsit fáradt voltam. Én ahelyett, hogy a hétvégén véresre aludnám magam, inkább még jobban megszopatom a testem, és 5-6 órákat alszom, nem vagyok komplett. Na, mindegy, lényeg, hogy másnap csengett a fülem all the day és fájt a testem a sok ugrabugrától.

Aztán tegnap volt az a bizonyos buli, amit most már nevén nevezhetek! Lameronkának volt a meglepetés bulija! Nagyon fasza volt, úgy meglepődött, mint ide Lacháza, láttam, hogy már lábadozott könnybe a kis szemgolyóbisa! Aztán volt Sztájló koncsertó, én meg nagyon sokat beszélgettem (jaj, baszki, az a baj, hogy már mindenki olvas, aki él és mozog, és félve írok az érzelmi ügyekről) egy sráccal, akinek a neve mondjuk legyen... öööö... Kövesi. Na, szóval nagyon sokat beszélgettünk, nagyon egy húron voltunk, és nem mellesleg tegnap szemmel láthatóan (mivel mással?) elég jól néztem ki többek állítása szerint is, és ezt magam is tapasztaltam, amikor kb. négyen vagy öten is konkrétan erőteljesen rám szimpatizáltak, bár főként irreleváns személyek, de azért hízelgő volt. Na, lényeg az, hogy kicsit paráztam a buli előtt, ugyanis a társaság felét akkor láttam utoljára, amikor betévedtünk már mocsár részegen egy házibuliba, és azóta is égek, és nem nagyon mertem előttük mutatkozni, pedig tudom, hogy nem kéne ilyeneken izélnem, de azért mégis. Na, lényeg az, hogy kiderült, hogy azon a házibulin igazából nem is volt akkora gáz, mert mindenki más is éppen annyira szét volt csapva, mint mi Andikával.
De hogy egyik szavam a másikba ne öltsem, volt ez a Kövesi, vele sokat ment a duma, már-már úgy láttam, hogy hohó, milyen helyes és jópofa, és csak néztük egymást és be nem állt a szánk órákon át. De aztán! Megjelent a korábbi bejegyzésekben már említett és nevén nem nevezett médiakölyök, és megölelt, majd elmentünk cigizni. Mire visszamentem, Kövesit már nem láttam, így abbaszakadt ez a dolog. A médiakid meg egyébként helyes a srác, de nincs túl jó híre, ugyanakkor igyekszem megtanulni, hogy az emberek hírének ne üljek föl minden esetben, de lényeg, hogy velem nagyon kis pajkos volt ez a celebritás, és ment a himihumi, folydogált a fröccsöcske, durrantak a cigik, sötét volt, egyre közelebb beszélgettünk egymáshoz, meg hát ugyanaz a munkája, mint nekem (jaj, remélem szívből, hogy senkinek sem körvonalazódik, hogy kiről szól a fáma), és végre úgy beszélgettünk, hogy jaj, azt vágod, az milyen szar, meg tudod, amikor ez van meg az a munkában, és akkor milyen kemény - szóval volt közös téma. Aztán közeledett egyre csak közeledett, és megfogott, és hozzám ért, és egyre jobban nyílt ki felém, megölelt, én is megöleltem, aztán megpuszilt, de én meg csak egyre azon filóztam, hogy mennyire helyes ez a kölyök, és vajon mennyire eszelős nőcsábász lehet, és hogy kell-e ez nekem, és mégis annyira tetszik, és akkor telt múlt az idő, ment ez a macska-egér ügy, hogy ő magához húz, és a mellkasára teszem mind két tenyerem, hogy hohóóó, ácsi ácsi, de közben meg annyira hajtott valami, aztán vacillálgattam, vacillálgattam, mondom elmegyek pisilni, elkísért, sehol egy teremtett lélek, tök sötét. Kint megvár, kabátom a kezében, majd kijövök, illedelmesen rám adja a kabátot, hátulról megölel, és egyre jobban kész vagyok tőle, egyre nehezebb ellenállni, aztán végül már nem is emlékszem pontosan hogyan és mikor és hol, de aztán egymásnak estünk. Egy kicsit. Hát így állunk.

Ma délben keltem, úgy, hogy reggel 6-ra értem haza. Fáradt vagyok.