I love Budapest

Egyébként meg ma jutott eszembe, hogy igenis vannak testi tünetei az állandósult nyomasztó történéseknek... Hónapok óta, de már féléve biztosan nagyjából 38 napra menstruálok, ami sehogy nem 28-30. Szopó. Minden esetre most, hogy ezt felismertem, jövő héten elmegyek dokihoz.

Egyébként ma nagy családi banzáj volt, de nem a hiperkirály anyai ágról szedett rokonaimmal, hanem az apaiakkal, akik kevésbé szórakoztatók. De azért bírtam ép ésszel, pedig a reggeli dührohamom kis híján kiugrasztott a kocsiból, hogy menjetek ti mind a picsába, de végül maradtam benne, és odaértem a rokonokhoz.

Aztán haza, itthon hesszeltem egy pár percet, mert aztán jöttek a Kiszsuzsiék, aztán meg itt volt Nagyika, meg végül befutott Andika és a díszes családja is, kicsit ment a dumika, aztán Andival mi elléptünk görkorisszindiskedni, toltuk egy órát, aztán haza, majd mindenki el, aztán ennyi.

Viszont ma Peti nagybátyám mondott egy viccet:

Két pszichológus beszélget.
- Te, képzeld, tegnap este vacsoráztam a feleségemmel, és volt egy Freud-i elszólásom.
- Na, mi volt az?
- Azt akartam neki mondani, hogy drágám, ide adnád a sót, kérlek, de ehelyett azt mondtam: rád pazaroltam az életem, te büdös kurva!

Mindenkinek további kellemes láblóbázást. Háromnapos hétvégét alanyi jogon! Nekem van egy kolleginám, akinek minden létezőnél jobb a munkabeosztása, mert csak heti négy napot nyom, délután kettőtől este hétig. Nagyjából. Bár, ennél még jobb az lenne, hogy mondjuk délután egytől hatig. Jó, oké, mondjuk én se panaszkodom. Mindig.

Egyébként meg nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nyaralnék máááááár. Legközelebb PAFE! De még addig lesz egy jó kis május elseje, és a jó öreg három napos hétvége returns.