I love Budapest

Fuha. Na. Kérem szépen, zajlottak itt az események, meglehetősen nagy számban fordultak elő. Hétfőn kicsit tavaszi nagytakarítottam, de azért mindenkit megnyugtatok, senkinek nem kell aggódnia értem; nem vittem túlzásba. Aztán mentünk Gödörhöz, Bazsika, Bogika, Pintyecske meg Gabesz. Ott egy darabig ment a dumika, de ráeszméltem, hogy mindjárt befagy a likam, ezért nagyon sürgősen szereznem kell egy harisnyát, mert túl lazának bizonyultam a harisnya nélküli szoknyaviselettel. Na, akkor elindult az iram, hogy vajon ünnepnapon hogy az eres brében lehet harisnyához jutni. Hát gondoltam csak lehet egy benzinkúton, de nem, aztán egy nagy éjjel-nappali, de semmi, aztán már arra gondoltam, hogy bemegyek a sztriptízbárba, mert csak van már ott egy jó kis könnyűvérű (ám nehéz munkájú) leányka, aki ad egyet nekem. De mielőtt oda bejutottam volna, hazaiszkoltam saját harisnyáért. Felöltöztem, majd indultam vissza. Találkoztunk újra, de már kicsit más felállásban; Pinty, Karcsi, Gabesz, Norbi meg én. Aztn később még jött Betmen meg egy barinője, Jucus. Most, hogy így összegyűltünk, meg is lódultunk nyomban a Drönknek neki. Mert éppen Húsvéti Szpesöl Edisön volt, vagyis a méltán népszerű és nem mellesleg világhírű Locsoló Drönk esete forgott fent. Hát én imádkoztam, hogy engem ugyan le ne locsoljon senki, mert az úgy meghal, hogy ide Kenya ahhoz képest nagyon gyenge kezdő, de hál' istennek ezzel nem kellett sokat foglalkoznom. Nem úgy, mint egy bizonyos nagyon szimpatikus és még annál is magasabb uriemberrel, akiről nem fecsegek olyan információkat, hogy felismerd, de legyen annyi elég, hogy ebben a blogban még róla soha nem esett szó, mert csak ilyen hellószija viszonyban voltunk. Na, hát esett az az eset, hogy ez az úr, nevezzük mondjuk THC-nek (most teszem le a szent esküt, hogy nem tudom mért ez jutott eszembe, de ez lesz és kész), nos, a buliban mindenki meghívott engem mindenre, de főként ugye a sportfröccsre, mert mindenki tudhassa aztat nagyon kiválóan, hogy én nem iszom, csak 1/4-es fröccsenetet, ami pontosan azt jelenti, amire gondolsz; egy deci száraz fehér bor, meg négy deci szódácska. És akkor józan marad Moirácska. Na, lényeg az (hogy minek látszol és kinek játszol), hogy mindenki teszi le elém a poharakat, mondom ennek a szimpatikus és még annál is magasabb THC-nek, hogy jááj, de innék egy vizet most már hijnye. Erre eltelik egy másodperc, és hozott nekem egy pohár ásványvizet. És akkor itt belopta magát a szívembe. Aztán telegetett az este, nézett, néztem, meg azért másokat is néztem, nagyon pörögtem tegnap, mindenkivel dumcsika, meg hejehuja, mondjuk asszem tegnap peteérésem volt (legalábbis kurvára remélem), szóval ropogtak a talpam alatt a férfiszívek (csak ahogy szoktak). De aztán Pintyit vinni kellett haza, és akkor többen felkerekedtünk (ja, még ott volt Dani kollegám, akit mind emberileg, mind szakmailag kurvára szeretek), és beirányoztuk Pintyő kéjlakját. Volt útközben dráma, meg hiszti, de azért mindenki lazásan és hellyel-közzel épségben elért Pintyőhöz. Na, akkor nagyjából a két rangidős nőcsábász megpróbált behálózni, de kurva vicces volt, mert elvégre régebb óta ismerem őket, no meg ugye ott a hírük, ami már jó előre elért hozzám is a külvárosba, és hát ők egymás alá adták a lovat, de nagyon nevettünk, ez a lényeg. Aztán az egyikük el, és mit látok, mit látok, a szimpatikus és még annál is magasabb THC maradott. Aztán kint cigiztünk az erkélyen, és mondott ezt azt, és hát akkor közeledett, meg ilyesmi, aztán az lett a vége, hogy együtt aludtunk. Kicsit szemeztünk egész éjjel, meg lábaztunk. Szóval ment a himihumi, felástuk a kertet, és most te egészen biztosan nem arra gondolsz amire én. Na lényeg az, hogy én reggel nagyjából kettőig nem láttam, olyan másnapos voltam, de szerencsére azért bírtam a dolgot, pedig nem is ittam sokat egyáltalán, meg teljesen képben voltam este, de engem szopat a testem meg a májam. Aztán készülődtem dolgozni, és együtt indultunk el, és akkor a villamoshoz futás közben megfogta a kezemet, és a villamoson is szorongatta a remegő testem az sajátjához, aztán még egy kicsit csőröztünk a villamoson, aztán elváltak útjaink.
Aztán Andika elébem gyütt, mentünk elcsapdosni a nagyon vastag zsebpénzem, újítottam egy remek szoknyát meg két remek felsőt. Ehhez nagyon értek, a vásárolgatáshoz.

Aztán volt a munkácska, egészen jó volt, főleg, hogy Hanikáról jó hírek vannak és ettől mindig elmúlik a síri kedvem. Hogy mik a hírek, azt, sorry, csak akkor, ha már a diplomaosztóján vagyunk...

Láttam róla videót, parányika, és nagyon soványka, de minden nap eggyel jobb! Hajrá kicsim!