I love Budapest

Hiányérzeted nem alaptalan, kihagytam ugyanis egy fontos történetet. Azt álmodtam két napja, hogy egy április elsejei bolondok napja meglepetésbulit csináltak nekem a barátaim, és minden valaha ismert ismerősöm jelen volt e nemes rendezvényen. De ezek a hülyék azt találták ki tréfának, hogy bármi áron megakadályozzák, hogy én az este folyamán pisilni tudjak. A dolog a következőképpen nézett ki: egy gigászi nagy házban voltunk, ahol három mellékhelyiség volt. Mindhárom mellékes nagyjából 100 négyzetméteres, és mikor kimentem volna pisilni, 500 ember szépen bejött dumcsizni egymással, szüólt a zene, táncoltak meg szociáliskodtak meg társasági életet éltek. Én meg mindig az uccsó pillanatban voltam kénytelen visszahúzni a gatyámat, mert mindig rám törtek. Aztán le-föl rohangáltam a mellékhelyiségek között, mint a mérgezett gólyafos a levegőben, mert baromira kellett már pisilnem, de mindig bejöttek, én meg óbégattam, hogy menjetek már ki, a kurva mindeneteket, de semmi. Úgy éreztem magam, mint Szupermen az ereje nélkül: kifeszült a köpeny, és semmi...
Na, mikor már rajtam volt a sikoltófrász, akkor eszembe jutott, hogy van szemben egy jó kis Pláza, betérek az egyik ottani gyorsétterem mosdójába. De ezek oda is jöttek utánam! Már nagyjából ott tartottam, hogy nem érdekel, ha néznek, de most már felrobbanok. De szerencsére, ekkor felébredtem, és konstatáltam, hogy mindjárt behugyozom, és a konstatálás végére már nem is voltam az ágyban, hanem engedtem a jó öreg természet követeléseinek az erre illetékes kis helyiségben, mert tényleg rémesen nagyon kellett már pisilnem.