Hihetetlen! Tegnap két éve először próbálkoztam meg azzal, hogy este 9kor lefekszem aludni. De már volt egy olyan érzésem napközben is, hogy ha én lefekszem, akkor tuti, hogy valaki felhív. Na, már nagyban beindult a Respect Eyes Moving (összetett szemmozgás, az álmodás kezdeti szakasza -júúúúúúúj, de okos lány %wink%) erre anya fölém hajol, én felriadok, ő nem tesz semmit, csak mondja, hogy Cukrász van a telefonban. Felveszem Cukrászt, ő előadja a "jajbocsi,mondtam anyukádnak,hogy ha alszol,akkor ne keltsen fel...blablabla", na de lényeg, hogy végül beszélgettünk egy félórácskát, csak hát mi annyira mások vagyunk... Így aztán sok a vita. De egy bizonyos Vé-ről mesélt nekem valamit, és ez a Vé... hát hogy is mondjam... kedves az én szivemnek.
Aztán még Andi is felhívott, a legjobb barátnőm a világon, és hát meg kell hagyni alvásból rég riasztottak fel ennyien egy időben... De talán ma!?
Ui: mért nincsenek édes, mosolygós copfos sárga arcocskák, amiket pont ide illesztenék most egy szmájli helyett?
csók