Ma baromi ideges vagyok! Gyűlölök mindenkit aki csetel, mert nem tartom normális embernek, aki esténként ahelyett, hogy elmenne szórakozni leül egy kibaszott számítógép elé, addig ül ott, amíg a segge oda nem rohad a székhez, és bele nem fullad a saját mocskába és bűzébe. A tesóm is ilyen. Iszonyúan idegesít!!! Nem normális! Én naponta 10 percet ülök a gépnél, ha ideenged a gyerek néha... Na, de nem idegesítem tovább magam.
Tegnap volt a hétfő, már azt sem tudom hol voltam.
Cé egy ideje nem hív. De nem is nagyon hiányzik. Túl különbözőek vagyunk. Ja, tegnap még átjött Ká, mert mesélnivalója akadt... Egy régi tanárunkról...
Aztán éjfélkor megint felébresztett Há barátom. Azt hittem kinyírom. De inkább nem.
Ma sütött a nap. Ez jó. Anyu végre felhívta a dokit, holnap fél9re megyek. Remélem minél előbb felvágják a bokám. És tessék... nem tudok táncolni a szalagavatón... Hát elég szomorú. De nem kockáztathatok. Meg kell csinálni!! Nem viselek el több gipszelést. Attól depressziós leszek. És most visszaadom a gépet az internet függő, dühkitöréses öcsémnek. Szép jó éjt.