Ma reggel Gerri keltett, hogy futi van, mert apu hamarost ideér értünk. Szóval kipattantam az ágyból (pedig épp azt álmodtam, hogy szültem, és mennem kellett volna szoptatni, csak épp nem volt tejem. Meg azt is álmodtam, hogy egy - nem viccelek - még a merőlegesnél is sokkal meredekebb erdős hegyoldalon mentem felfelé kocsival, és minden bizonnyal akkor el is ájulhattam, és sokáig nem is tértem magamhoz, mert mire felkeltem, akkor volt ez a szülés-dolog...), és öltöztem is felfelé, mint a gép.
Aztán nála kajáltunk. Befutott a kis Lotyó is időközben (apu vadiúj szukája - aki éppencsakhogy idősebb nálam, de nem okosabb, és nem jófejebb - már lecsekkoltam - a szerk).
(a picsába, most véletlenül megnyomtam valamit, és eltűnt a fehér csík, ahova be kell írni, hogy vévévé stb!!!! Tesóm ki fog nyirni... Jó volt Veletek gyerekek)
Na, aztán mi le is léptünk, már úgy értem ha tudnék lépni, de jelen estetben inkább úgy fogalmaznék "apu hazavitt".
Otthon aztán egyszercsak hazajött anya. Aztán egyszercsak elment! Mik vannak!?
Aztán Geri ideengedett a gépéhez (amit úgy tűnik súlyosan elcsesztem, de hát ilyenek ezek a nők... nem értik az elektronikát). Gyorsan kerestem egy csomó Douglas Adams regényt egyet el is kezdtem ide bemásolni, sőt, még be is fejeztem (pikkpakk 2 óra volt, és 35 fejezet), erre CSAK AZ 5. FEJEZETIG TARTOTTA MEG A BEJEGYZÉST. Nem voltam mérges. Hihető?
Aztán kiderült, hogy anyu moziba ment, és remélem útba ejt egy könyviboltit, és jól vesz nekem egy D. A. könyvet :)))
Ja, és megnéztem a Jébét, meg majd a Sex and the cityt is.
De előtte elmesélem, hogy hogyan is hallottam Douglas Adamsról először.
2003. Május elseje, Tabán. (ilyenkor a Tabánban KELL lenni!!! Móka és kacagás becsszóra!)
Részegség. Enyhe. Pokrócon fekvés, barátokkal, egy idegen srác mellett a pokrócán. Idegen srác részeg, a nap meg süt, mint a nyavalya. A srác egyszercsak belekérdezi a világba: Olvastad a Galaxis utikalauzt? Én. Nem... Ő: Olvasd el! Én: okés. Aztán megint másról fecsegtünk. A srácról közben kiderült, hogy zenekara is van, még pedig elég híres (úgyértem cédé, meg koncertek), csak elfelejtettem a nevét. Mentségemre szóljon az alkohol mámor.
Aztán egy ideje említette e könyvet Karesz, és ő már okosabb volt, mert az íróját is nevén nevezte. Majd pár nappal később Cukrász barátom is említést tesz a műről. És végső lesújtás gyanánt a Fiksz rádió (98.0) egyik remekbe szabott műsorában felolvasták a Keksz című értekezését írónknak, mely végleg meghatározta érzelmem iránta. Szerelem. Első hallásra.
Ma jó a kedvem!! Táncolnék is, ha nem lennék megkötözve :) Ma este Szolfész a rádió Cafén, aki hallja adja át.
Ááááááááá, kelj fel és JÁRJ!! - könnyű mondani...
