"Csak nézel rám, szemeid éles pengeként szabdalnak...
Mért nézel? Tudnom kell.
Mért kívánod iszonyatos halálom?
Bántottalak? Csak szerettelek.
Vétettem?
Ne.. Ne.. Ne próbáld megfojtani testem.. Nem látod? Sírok. Bántassz. Fáj amit csinálsz.
Mért alázol meg? Nem látod? Zokogok! Vér csordogál leülepedett fekete szemeimből..
Nem bánom. Ölj meg. Úgysem mered megtenni. Gyáva vagy.
Annyira szeretlek, hogy gyűlölni sem tudnálak jobban!! Ölj már meg! Mire vársz? Keresed az indokot? Tudtam! Gerinctelen gyáva féreg! Nem mersz kinyírni? Tessék! Kihajolok a torony ablakán, lökj le! Itt a késem, tessék, vágd fel az ereim! Fojts meg! Dodj a lángok közé! Végezz már ki!!
NÉZZ A SZEMEMBE! Poromba hulltam. Itt állok előtted összeomolva... Ölj már meg! ..hogy méltósággal haljak. Te is ezt akarod!!! Mi tart vissza? Bár látnám kígyóként tekerődző borult elméd.. VÉGEZZ KI!!! A szívem már kitépted, nem fáj! Könnyítsd meg a végem!
Ahhh... Még élek..
MOST DÖBBENEK RÁ! Senki vagy. Mind az az erő, amit benned láttam... elmúlt.. kiszivárgott.. Értelmét vesztette valód. SZÁNALMAS VAGY!!! Nyomorult!! NYOMORULT!
Ne kényszeríts!! Ne kényszeríts szánakozó pillantással, hogy a halálba küldjelek.... Ne kényszeríts...
Mert én megteszem!"
2004.01.28. 14:52 m01ra
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr86364457
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
