A megcsalásról (tétel és bizonyítás, majd a tétel porba tiprása)
Tétel: A megcsalás nem létezik. Akit szeretsz, azt nem tudod megcsalni.
Biz: A megcsalás, mint fogalom, csupán egy paradoxon.
Tételezzük fel, hogy egy személy (akár férfi, akár nő) egyszerre csupán egy emberbe lehet igazán szerelmes. Tételezzük fel, hogy azzal tart fent mámoros, és bódító szerelmi köteléket, akit szeret, igazi szerelemmel.
Amennyiben az egyik fél mégis csak ágyba bújik egy másik "egyeddel", tételezzük fel, hogy eltitkolja kedvese elől. Ésszerű a következtetés, hogy azért titkolja el, hogy ne bántsa meg a másikat, és az ne hagyja el őt, tehát nyilvánvalóan szereti. Tehát, nem ért neki annyit, hogy elhagyja érte a másikat. Így szinte tárgytalan a megcsalás.
Amennyiben viszont az illető mégis az új szeretőt választja, nyilvánvalóan azt jobbnak, szebbnek, érdekesebbnek vélte, és már őt szereti. Tehát "az ember egyszerre csak egy embert szerethet igazi szerelemmel" tézisre hivatkozva a régit már nem szereti. Tehát nem tartozik feléje hűséggel. Akit szeretsz, azt nem csalod meg, akit nem szeretsz, azt nem is tudod megcsalni. A megcsalás nem létezik.
A tétel és annak bizonyításának porba tiprását egy ismerősöm kézjegye védi:
"Ahhoz képest, hogy nem létezik, kurvára szar."
Köszönet a közreműködésért:
The moira company
