Váci Mihály: Nélküled
Elmúlnak így az estjeim nélküled, csillagom.
Olyan sötét van nélküled, - szemem ki sem nyitom.
Olyan nehéz így a szívem, hogy szinte földre ver;
le-lehullok, de sóhajom utánad - felemel.
Olyan csend van így nélküled, hogy szinte hallani,
Amit még utoljára akartál mondani.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
