Tegnap hallgattam a Szolfézst, és nyertem is egy Pyro jegyet, tuti lesz a parti!!
Ma Téemnél ebédeltünk, ott voltak a Nóráék, meg a Beni is. Aztán már napok óta gecire fáj a bokám, és elmentünk a dokihoz, és azt mondta nem küld el röntgenre, mert tui nem tört el, mert nem is történt vele semmi, de nekem akkor is gecire fáj, és be is van dagadva!! Ma fehér nadrág volt rajtam, és az tök király, mert mindjárt itt a nyár!!! Ma már jobb a kedvem... Na, de azért leírom mi bánt.
Az, hogy tegnap előtt annyira elittam az eszem, hogy egyszerűen elhatárolódtam a partitól, és kibaszottul szégyenlem magam, mert igazából nem akartam én hogy ez így legyen, és rettenetesen bánt..
Lehet, hogy jövőhéten már lesz az ÉN gépemen is Net, és az hiper tuti lenne, mert akkor fel tudnék már végre tenni ide pár képet :)
Jaaaaaaaa, ma itt fog aludni a tesóm egyik osztálytársa, és mi a Gerivel olyan szinten tudunk szétoltani egy perc alatt BÁRKIT, hogy ha jön ez a srác, akkor sírva fog könyörögni, hogy elég..
Nem örülök igazából nagyon, amikor itt alszik Geri valamelyik spanja (ma is itt aludt a Nándi nevű... Najó, ő nem olyan gáz, mert helyes kölök, meg már túl rég óta ismerem, ahhoz, hogy hülyén érezzem magam előtte mondjuk egy szál törülközőben), mert csomószor van olyan, hogy reggel felkelek, és hopppá, itt egy csávó... Vajon ki a tosz ez?? És ez nem kellemes. :)
Na, de ma megbocsájtom neki, mert ma nagy nevetés várható :)
Ma a Sanyi felsorolt vagy 5 pasit, akinek be akar mutatni, és mindenképp össze kell jönnöm velük, mert az milyen jó lenne... Na, nincs nekem szűkségem efféle kerítőkre!!! TUDOM én mi kell nekem. És úgy is megtalálom, és nem adom alább semmikép!!!! Jó lenne szerelmesnek lenni egy picit :)
Amikor kicsi voltam, mindig volt valaki, akit szerettem, és már egész kicsit koromban tudtam annyira szerelmes lenni, hogy belehaltam. Életemben először még oviban voltam szerelmes. Andrisba.. Pfff... Vicces volt. De ez csak plátói kapcsolat volt :)
Aztán volt egy, aki viszont szeretett, és nagyon édesek voltunk. Akkor már voltam vagy 8 éves, és Mikinek hívták a fiút, és egyutt voltunk Szlovákiában, és vettünk nekem egy Camping bicajt, és és csomó kis dolgot csináltunk, ami tök romantikus volt, persze nem volt semmilyen testi kontaktus, csak tudtuk, hogy jó együtt. Azóta kábé 2x láttam, de picit birizgálja a fantáziám, hogy mi van vele. Aztán volt egy igazi, mindent elsöprő is (még kiskoromban, kábé 11 voltam). Az történt, hogy Balatonon nyaraltunk. Két hétig. Az első héten összespannoltam két lánnyal, akik tesók voltak. Viki és Noémi. Velük játszottam. De ők csak egy hétre jöttek. Aznap, amikor elmentek, vacsinál egy másik család ült a helyükön, és majdnem sírtam. Aztán láttam, hogy van ott egy fiú. Aki olyan szép volt, hogy ránéztem, és megőrültem szabályosan. Vert a szívem nagyokat, meg nem is tudom, de tényleg olyan volt, hogy megláttam, és szinte lepergett előttem a MI közös jövőnk. Még aznap este kisétáltam a partra, és ott állt. Félhosszú haja volt, és fújta a szél, és ott állt a stégen, én meg egy padon, a parton, és már sötét volt (és még most is bele borsódzik a hátam, ha elképzelem..), és volt köztünk olyan 10 méter, és csak néztük egymást, amolyan megfigyelés-szerűen, aztán beszélgetni kezdtünk, és mindketten tudtuk, hogy megbolondultunk. Nevettünk tök sokat, meg sétáltunk a parton, fáztam, és meg ölelt, kosaraztunk, és találtunk egy kiscicát, és játszottunk, és nagyon szerelmesek lettünk. Aztán az uccsó napon egyszer csak mennünk kellett. Nem tudtam elbúcsúzni tőle... Ez már 9 éve!! És azóta is tök sokszor eszembe jutott. Aztán 2 évvel ezelőtt, egy társkereső műsorba betelefonáltam, hogy meg akarom találni őt. Elmondtam mindent, amit tudtam róla, és azt is hogy ha bárki ismeri, azonnal adja át, mert muszáj látnom. Bemondtam az emil címem, és legalább 30an írtak, hogy "én vagyok ő". Na. Aztán egy volt, aki igazinak tűnt.. Megadta a számát. Én felhívtam. És ő ugyanígy emlékezett rám hét év után, és nem hitte el, hogy tényleg beszélünk telefonon, és félórát beszéltünk, és nagyon jó volt, nevettünk, meg emlékeztünk a gyerek kori dolgokra... Amikor letettem, majdnem sírtam.. Aztán minden nap beszéltünk, és két héttel később találkoztunk. De nem olyan volt, mint amilyet vártam, és talán én sem olyan, amilyet ő várt. Már nem volt remegés, meg villámlás... csak beszélgettünk sokat, és ennyi. És hihetetlen volt. Hát ennyi volt a mese.
Kiraktam egy nagy csomó fotót!!! Tuti! Csók
