"Én csupán egy lány vagyok a sokból,
ki sír ha fáj... és sírba visz, ha csókol,
kis különc, kilógok minden sorból, de sorry, ez vagyok én.
Ha kell, ha nem, csak ennyi amit érek,
én nem leszek egy hétköznapi lélek,
ha lóg, hát lóg a lábam amíg élek, egy felhő legszélén.
Miért adtam el a lelkem? Sosem volt eladó!
Ha már rossz helyre születtem, MIÉRT LENNÉK JÓ??
Hogy mit hoz el - még nem tudom - a holnap,
csak azt tudom, hogy péntek után szombat
és nem bírom, ha mások bele szólnak, hogy túl vad rajtam a rúzs!!
Én megteszek akármit, ami durva,
mert jól tudom, hogy nem születek újra!
Vagy eljutok az álmaimon túlra, vagy mindenkinek KUSSS!!
Van, hogy néha megtalálnak érte,
hogy mire fel vagyok ennyire más.
Mért nem értik!? Nem tehetek róla, a biológia volt a hibás!
Mint kis törékeny vadvirág a szélben
a dongók ellen védtelen, azt véled..
Hess! Ti rám hiába szálltok, ITT NEM LESZ BEPORZÁS!!!"
/Vadvirág - Sugarloaf/
