Nekem ez a blog ez olyan, mintha a kutyám lenne, vagy nem is tudom (és ez most a legkevésbbé sem pejoratív értelemben gondolom!), szóval nekem soha sem volt se kutyám, se macskám, se nyulam, halam, papagájom, nekem csak öcsém volt mindig.
És ez a blog ez olyan, hogy szeretem. És foglalkozom vele mindig. Jó, simogatni nem lehet, ez igaz, de kell vele törődni. Nehogy egyedül maradjon szegény. És tudom ám, hogy ő is szeret engem :)
Nincsenek korlátok, bármi belefér. Az enyémbe legfőképpen én magam. Szóval leírom néha a 10 évvel ezelőtti dolgokat, meg leírom, amit mondjuk a békávéról gondolok, meg hogy most például kurvára éhes vagyok, és hogy nagyon fáj a nyakam a sok fekvéstől.
Hát ilyen dolog ez a blog.
