I love Budapest

Kisértet

Egy várkastélyban háltam,
hol állítólag egy kisértet
-rémisztve lakóit-
éjjelente kisértett.

Egy régmúlt férfi szelleme,
híres-neves költő volt.
Éjfélkor érkezik,
ha fentragyok a  telihold.

Férfi volt, őrült-szerelmes.
Egy éjjél, a bódító
szeretkezés után
gyilkos lett a hódító.

Tudattalan ölte nejét.
A nőt férfi szíven döfte,
s vezekelve bűneiért
magát a kutyákkal maratta össze.

Szobája azóta érintetlen.
A függöny is vértől hímes.
Ez hát a történet,
melyről a kastély máig híres.

Éjféj tájban hálni tértünk.
Mosolyra húzódott az ajkam,
-Kisértetek, örök tréfa,
de ki hisz bennük?-súgtam halkan.

Reggelig szúnyókáltam,
édes-deden kedvesemmel.
Szépségeset álmodtam,
hamar felénk kúszott a reggel.

-Kisértetek! Ki hisz bennetek?-
s a kérdésemre a felismerés felel,
uramisten...
a költő dohos, véres szobájában ébredtünk fel!