Előszöris had kezdjem e bejegyzést egy hatalmas nagy üvöltéssel (...) - oké, megvolt.
Nos. Ma 4 magyarom volt, mint azt tegnap említettem. De ez még annál is sokkal hosszabbnak tűnt, mint azt valaha is elképzeltem volna, mert a Ricsire vártam közben. Majd megőrültem már tegnap este, nem is aludtam semmit, és olyan lassan teltek a percek az órákon, hogy azt hittem csak halucinálok, amikor félóra múlva is UGYANAZT mutatta az óra.
Aztán felhívott egykor. Hallottam a hangján, hogy remeg neki :) Megkérdezte mikorra jöhetne a sulim elé. Mondtam 13:45-re. Én meg nagyon izgultam, és már mindenki kiment rég üdvözölni őt, csak én kóvályogtam még az iskolában, mint a mérgezett egér, mert megpróbáltam levadászni az egyik teremben ott felejtett farmer jakómat, és az emeleten az ablakból láttam, hogy mindenki üdvözli a Ricsit, aki nézeget közben befelé, és várja, hogy végre én is kijöjjek. Aztán pár perc múlva kiléptem a kapun. És ő ott állt. Erre várok január óta. És ott állt, és olyan szép volt, amilyennek még sohasem láttam. Meglátott, és mosolyogtunk, annyi sok minden volt bennem, hogy egyszerűen nem fért ki egyszerre, és csak a vállára tettem a két kezem, és adtam neki két puszit. Zavaromban azt sem tudtam mit mondjak, csak vigyorogtam, és inkább beszélgettem a Beával. Minden dörömbölt a fejemben, és remegtem belül. Aztán leültünk egy padra (még páran jöttek a suliból) és mindenki elkezdte faggatni a Ricsit, csak én nem, de mindenki levágta szerintem, hogy itt valami van. Mellém ült, és hozott nekem egy sört! Igazi belga sört :) Aztán néztük egymást, és próbáltunk szavakat is mondani közben, de nem nagyon ment, szóval inkább a többiek faggatták tovább. Aztán megkért, hogy ma este menjek vele valami kocsmába. Kicsit ciki volt, mert a többiek nem vágták, hogy mért csak engem hív, meg mért csak nekem hozott sört, de szerintem...nem tom.
Aztán felszálltunk a trolira mindanyian, és mi szálltunk fel legutoljára, és a lépcsőn álltam felül, ő meg alul. És majdnem rádőltem, és átkarolt a derekamnál... Hát, majd szétfeszít a sok dolog ami bennem van... Jaj istenem. De vártam már, hogy lássam... Nagyon félek, hogy mi lesz! Csak egy hétre jött!! Ez az idő csak arra elég, hogy mindkettőnk szíve darabokra törjön... Ááááááá, nem tudom merjek-e engedni a csábításának, vagy jobb ha nem!? Nem tudom...
