Tegnap még kimentünk Solymárra Andiékhoz Anyuval. Csomót dumálgattunk, meg majdnem sírtam is, hogy elmegy a szerelmesem, meg ő is dumált a palijáról, szóval jó volt a beszélgetés. Találkoztunk Bencivel, meg az öccsével, meg a Zsolttal is. Aztám megnéztük a Jébét, meg a Szex és New Yorkot, és rohantunk haza, hogy még utoljára találkozzam a Ricsivel. 10re értem az Örsre, és futottunk egymás felé, és egy pillanatra sem engedtük el egymást!! Kicsit sétálgattunk, elmentünk a sulimhoz, ott ültünk egy picit, aztán leültünk egy buszmegállóba, és a kezemet a mellkasára tette, és öleltem magamhoz, jó erősen. Így voltunk mozdulatlanul vagy negyedóráig, és egyszercsak nem jött egy autó sem, és olyan meghitt néma csönd lett, hogy az valami varázslatos volt.
Az Árkádba is benéztünk, de kizavartak a biztonságiak!!
Teljesen eláztunk, még az égiek is megsirattak minket...
Aztán elkísért a villamosomhoz, és még vártunk egy félórát, közben szétszedtük egymást, és majd' megszakadt a szívünk. Elővett a pénztárcájából egy buszjegyet, és elfeleztük. Aztán felmondtuk egymás telefonjára, hogy Szeretlek. És itt a hangja mellettem...
Nyáron hazajön. Az lenne a legjobb, ha Szigetkor jönne haza, és akkor ő is kint lakna velem a sátorban, és olyan boldog lennék, mint még soha eddig. Bár ez a hét nap nagyon jó volt. Találn most azért nem sírok, mert képtelen vagyok felfogni ésszel, hogy most már talán otthon van Brüsszelben. Nagyon jók vagyunk együtt!! Csomót nevetünk, meg beszélgetünk, és szerelmes vagyok belé, és ő is belém, és boldogság minden pillanat, ha vele vagyok...
És most jó sokáig nem leszek vele...

Ma reggel írt egy egy sms-t, hogy a mosolyomat látja, amikor becsukja a szemét... Én is írtam neki, hogy imádom, és vigyázzon magára nagyon messze tőlem...