Itt vagyok, mint egy százszor elhajított kő.
Mit eldobott minden kéz.
Látod, áldás nem követ!?
És hallgatok, ahogy kő se tud,
Csak az ember...
De itt vagyok, és az égen, ha megvakulnak mind
A csillagok, az éjben majd én gyújtok tüzet,
És itt leszek, hogy érezd: így nem szerethet,
Csak az ember!
Hajnal tüze ég. Ez a föld, az az ég,
Ez a zöld, az a kék. Nézd!
Fogy a hold, és süt a nap. Kel a rög alól a mag.
Gyere, nézd! Gyere, nézz szét!
Folyam istene, kérlek segíts engem!
Vadon istene, fiaidnak szava kér!
Tüzek istene, kérlek, lobogj bennem!
Szelek istene, utamon ma te kísérj!
Folyam istene, légy kegyes úr ma!
Vized enyhíti szomjam az éjben.
Vadon istene, légy kegyes úr ma!
Ifjú őz húsa enyhíti éhem.
Tüzek istene, légy kegyes úr ma!
Melegítsen a láng és a fény!
Szelek istene, légy kegyes úr ma!
Ne bocsáss ma se házamra vészt!
