Szóval! Tegnap Anya meg Tibor hazajötek a bicajozásból, és mentünk Andiékhoz! Andi rámcsörgött, hogy menjünk értük a Bencéhez. Odaértünk. Akkor lefutotott a kocsihoz, hogy menjek be a Bencéhez én is, de ne mondjam el neki hogy ő kért meg, hanem mondjuk, hogy én MAGAMTÓL akartam feljönni.. Szerencsére ez nem került szóba.
Aztá Bencééknél ott volt a Zsolt, és végre találkoztam Bence anyujával is, akiről legendákat hallottam. De mint kiderült, ő is rólam, mert Bence meg az Andi már csomó mindent mesltek nekik - ahogy Bence anyukája mondta - Petra így, petra úgy... Aztán amikor kezetnyújtottam neki, megfogta az arcom és két puszit is adott. Olyan bűbájosan kedves volt az a nő, hogy komolyan aszittem könnybelábad a szemem. És csomó kaját sütött, de végül leléceltünk. Mentünk Andiékhoz. Zsolt hazakísért minket. Andi szerint rám van mozdulva, de sajnálom, én már az ilyet észre sem veszem, a nálam fiatalabbaknál :)
Aztán odaértünk Andiékhoz, Anyu meg épp indulni akart. Na, mondtuk Andival, hogy addig innen el nem megyünk, amg nem csinálunk egy képet rólam, meg a kiscicáról. Ugyanis mindenki tudja rólam, hogy panelházban cseperedett lány vagyok, így nem sok dolog fűz macskákoz, kutyákhoz, satöbbikhez. (vagyis a 3 dolog, amihez ÁBSZOLÚTE nem értek: autó, foci, és állatok). De tény, hogy ha ránézek egy kiscicára, akkor tudom, nincs sok édesebb kölyök náluk, de mégsem merem megfogni, mert félek, hogy összetörném, olyan kis picurka. Nade, Andi erőt vett rajram, és kezembe nyomta az egyiket.
Majd még folytatom, de most le kell futnom, mert itt van értem Apu. Egy óra és itt vagyok :)
Addig itt egy kép Andiról meg rólam :) (Áááá, nem vagyunk idióták ;))))
Na. Visszatértem. Folyt. köv. A cica maxi édes volt, 3 is van nekik, egy fekete, és két cirmos :)) Elóvettük a fotógépet, és először csináltunk egyet magunról (a mellékelt ábra is mutatja :)), aztán meg rólam és a csöppségről. De a gép lemerült!! Úgyhogy várni kell legközelebbig :)
Aztán hallgattunk zenét is, Andi meg egy kicsit be volt rúgva, én meg nem, de azért egy csomót ugráltunk, és nagyon jó volt, csak egyszer véletlenül nagyon belerúgott a bokámba, és az nagyon fájt. Aztán Tiboréktól megkaptam a szülinapi ajcsimat, egy piros kendőt, amit ruhának is lehet hordani, mert olyan hatalmas, meg egy könyvet, Bóta Gábor Új beszélgetések cé remekművét és egy piros szemhéjpúdert, nagyon extravagáns színe van ám :))
Aztán hazajöttünk olyan 11 körül, otthon még megnéztük a BK-t, mert mi olyan család vagyunk, akik néha felveszik :))
Ja, azóta megjöttem a Mamától, mert nála ebédeltünk Apuval, csak töltött paprika volt az ebéd, azt meg én utálom. De nem akartam megbántani a Mamát, és ettem belőle, de akkor is utálom azt a kaját....
Hát ennyi!! Csók!
